Szakgondozónői tananyag I. [antikvár]

BEVEZETŐ Szocialista társadalmunk egészségpolitikai célját az 1972--ben elfogadott Egészségügyi Törvény fogalmazza meg. A legjelentősebb feladatok között szerepel a gondozási munka fokozatos és az egész lakosságra kiterjedő fejlesztése, mint a gyógyitó-meg-előző munka szerves része. Az egészségügy minden területén, igy a gondozásban is uj követelmények, uj normák jelentkeznek, melyek parancsolóan vetik fel egy ujtipusu szakemberképzés igényét is. Az egészségügy jelen fejlődésének időszakában olyan egészségügyi szakdolgozókra is szükség van, akik a tudományosan megalapozott gondozási munka és a hatékonyabb megelőzés érdekében az eddiginél tudatosabban és önállóbban tudják munkájukat végezni, akik hivatásuk gyakorlásán tul a lakosság egészségnevelésében is részt tudnak és részt kivánnak venni» Az 1975-ben bevezetett egységes alapképzés és az erre épülő sokirányú szakosodás lehetősége megteremtette ennek az ujtipusu szakgondozőképzésnek a keretét. A gondozás - mint a megelőzés legfontosabb módszere - egyazon cél elérését szolgálja, egyes szakterületeivel való külön--külön foglalkozás csak didaktikai szempontból indokolt» A tananyagban helyenként fellelhető általános jellegű ismétlések nem tekinthetők feleslegesnek, mivel azok az egyes szakterületeknek megfelelően speciális szemszögből taglalják a témát. A korszerű ismeretanyag elsajátítását és egységes szemlélet kialakítását szolgálja a tananyag. Az eredetileg nemibeteggondozással foglalkozó intézetek profilja 1952-ben bővült, amikor "bőr- és nemibeteggondozó" nevet vettek fel s ezzel egyéb bőrbetegségek gondozására is lehetőség nyilott. Erre a reális alapot a nemibetegségek 1960-ra