Szalagsérülések [antikvár]

Előszó A szalagsérülések - csaknem évtizedes lemaradással - nem keltették fel igazán az osteosynthesiseket már kitűnően uraló szakemberek érdeklődését. Pedig például a tibia condylus törés ellátása nem ad jó eredményt a kísérő szalagsérülések megoldása nélkül. A képalkotó eljárások rohamos fejlődése, az arthroscopia és nem utolsó sorban a fizikális diagnosztika kifihomulása tette lehetővé ezen elváltozások felismerését és értékelését. A kezelés terén határozott álláspont alakult ki abban a tekintetben, hogy mit szabad megvarrni és mit kell eleve pótolni. Előtérbe került az augmentatio és a pótlások terén már - úgymond - "protézis" behelyezésére is sor kerül. A korszerű anyagok közül a felszívódó PDS olyan jónak bizonyult, hogy fémdrót, illetve csavar helyett osteosynthesiseknél is használják. Mint a sebészi ténykedések számos területén, itt is kidolgozták az endoszkópos technikát, azaz az extraarticularis arthroscopos szalagpótlást (pl. a térd elülső keresztszalagnál). A konzervatív kezelés is fejlődött és pl. a bokaszalag-sérülés ellátásában előtérbe került. Különböző speciális "cast" és "tape" kötések tették kulturálttá és előnyösebbé a külső rögzítést. Az igen fontos posztoperatív funkcionális kezelés ugyancsak új lehetőségekkel bővült. Ilyen pl. az elektromos passzív mozgató (CPM). A szerkesztők nehéz helyzetben voltak az általános és részletes rész összeállításánál, hogy az ismétlődéseket elkerüljék. így különösen a radiológia, az arthroscopia és a gyógytorna speciális területei az általános rész referátumaiból kiemelve, a részletes rész megfelelő fejezeteibe beolvasztva találhatók meg. Említett szerzőknek ezúton külön is köszönetet mondunk ezért a többletmunkájukért. Az olvasónak pedig látóköre szélesedését elősegítő, a mindennapi gyakorlatban is hasznosítható könyvet igyekszünk kezébe adni. Budapest, 1994. szeptemberében Prof. Dr. Fekete György