Tájékoztató az önálló egyetem tudományos munkájáról 1951-1976 [antikvár]

ELŐSZÓ Az egyetemek mindig a tudomány alkotó műhelyeiként és oktató intézményeiként működtek. Társadalmi szükségletek hozták létre szervezeteiket. A SEMMELWEIS ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM, amely jogutóda a nagyszombati, a Pázmány Péter Tud. Egyetem, ill. Eötvös Lóránd Tudományegyetem orvosi karának, majd a Budapesti Orvostudományi Egyetemnek, joggal lehet büszke arra, hogy sokszor igen nehéz anyagi körülmények között jeles és nemzetközi tekintélyű orvosiskolákat, tudósokat adott az orvostudománynak. A nyelvi és helyzeti elszigeteltségünk miatt sok jónevű, elismert tudósunk/ híre és munkássága azonban csak a Haza határain belül maradt. Munkásságukat nem a külföldi tudós közvélemény hitelesítette, hanem mindenekelőtt a hazai kortársaké. Sok kutatónkat csak halála után ismerte meg a nagyvilág. Egyetemünk névadója: Semmelweis Ignác sorsa sem volt különb. Hogy Egyetemünk tanárainak, oktatóinak, haladó elődeinknek mi volt a véleménye az Egyetem oktatási és tudományos feladatáról, azt jól példázza az alábbi idézet a Hőgyes-emlékkönyvből, melyet a Milleneum küszöbén ajánlottak elődeink az utódoknak; így nekünk, akik 80 évvel később tevékenykedümk: „Az egyetemek orvosi karainak hivatása mindenkor két irányban mozog. Rendeltetésük egyfelől az orvosi szaktanítás. Létezésüknek ez adja meg a kiinduló alapot; kellően kiképzett és kellő számú orvosi személyzettel kell ellátnia a társadalmat vagy az államot, amely ez intézményt első sorban mindig e közszükséglet kielégítésére alkotja meg. Rendeltetésük másfelől a többi tudományok kapcsában és elevenítő társaságában az orvosi tudományok ápolása és önálló fejlesztése, melyeknek egy bizonyos mérvű kultussá