Utazásorvostani ismeretek gyógyszerészeknek [antikvár]

Kérdezze meg gyógyszerészét! (Előszó helyett) „Kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészéi" - hangzik a kötelezően előírt szöveg a hirdetésekben, de arról már nem esik szó, hogy az orvost megkeresni egy-egy banálisnak tűnő kérdéssel a betegek számára nehézkes, sokszor nem járható út. A rendelőkben való hosszú sorban állás egy kérdésért: túlságosan nagy árnak tűnik, és az egészséges ember nem is megy szívesen oda, ahol „betegnek" nézik. Qelenkori nyelvünkben nincs is jó kifejezés arra az egészséges emberre, aki az orvoshoz megy.) így marad a reklámszöveg második célszemélye, a gyógyszerész, aki a felvilágosításkompetencia és a szakmai felelősség körének csapdáit kerülgetve, megpróbál segíteni a hozzá fordulókon. A gyógyszerészi tanácshoz való könnyebb hozzájutás és az, hogy a patikában nem érzi az egyén azt, hogy „betegként" kezelik, bizalmat ébreszt, és az érdeklődő lépteit a patika felé irányítja. A gyógyszerész által adott tanácsok iránti növekvő igényt a tára előtt kígyózó sorok tanúsítják. Mivel a vízitdíj eltörlése sem csökkentette a sorban állást, jogosan gondolhatunk arra, hogy a gyógyszerész tanácsai iránti igényt nem pusztán a takarékosság szúke. Azonban a gyógyszerész gyakran csak olyan szereket tud ajánlani, melyeknek biztosan nincs ártó hatásuk, vagy egyébként recept nélkúl is kaphatók lennének. Végül is ezen szerek tüneti kezelésre alkalmasak (ha nem is minden esetben hatásosak). Sokszor azonban a kért tanács meghaladja a gyógyszerész ismereteit, mert a gyorsan változó és táguló orvosi szakmákban legfeljebb az új gyógyszerek megismerésére van módja, alkalmazásuk tudományos hátterének tanulmányozására már nincs ideje, és sokszor - szakkönyv híján - lehetősége sem. Sokszorosan igaz ez olyan, a hazai orvostudományban még nagyon újnak számító diszciplínára, mint az utazásorvostan. Hazánkban még nem jelent meg olyan, az utazásorvostant tárgyaló komplex (tan)könyv, mely jó alapul szolgálna ennek az izgalmas tudományterületnek a megismerésére. Főleg nem jelent meg olyan, mely a magyar utazók szokásaihoz és elvárásaihoz igazítottan, és nem pusztán orvosi, hanem gyógyszerészi szempontoktól vezérelve kísérelné meg ismertetni azt. Egy felmérés szerint (Kodkani, 1994) a gyógyszerészek 56%-ához havi 3-4 alkalommal fordulnak utazással kapcsolatos tanácsokért. Az általános ismeretek szintjét a szerző jónak ítélte, azonban az utazással kapcsolatos speciális kérdésekre csak a megkérdezettek fele válaszolt megfelelően, 8%-a pedig elküldte az érdeklődőt az orvoshoz. Míg a gyógyszerészek mindegyike tudott gyógyszert ajánlani az utazási hasmenésre, csak az 50%-uk hívta fel az utazó figyelmét a megfelelő folyadékbevitelre. A felmérésben szereplők fele (valószínűleg a lelkiismeretesebbek) a tanácsadás előtt valamilyen szakirodalomban utána akart nézni a kérdésnek. Ilyen jellegű munkát azonban nem talált Erre vállalkozik ez a (tan)könyv: az utazás körüli egészségügyi problémák ismertetésével, gyógyításuk módjával - a gyógyszerészek által alkalmazható mértékben és az ő lehetőségeiket figyelembe véve. A hangsúlyt az utazással kapcsolatos egészségügyi veszélyek megelőzésére kell helyezni. De ha már a baj bekövetkezett, olyan gyakorlati tanácsokkal kell felfegyverezni az utazót, mely lehetővé teszi saját maga számára is az öngyógyítást.