Anatómia, élettan-kórélettan I-II. [antikvár]

I. FEJEZET ÁLTALÁNOS ÉLET-/SEJT/ TANI ALAPFOGALMAK Az élSanyag /protoplazma/ az élővilág elemi, makromolekuláiis rendszere kb. 2 milliárd éwel ezelőtt jelent meg a Földön. Kialakulását megelőzte a világegyetem anyagainak fizikai, kémiai majd biológiai fejlődése. Ennek során először az un.biogén elemek /szén, hidrogén, oxigén, nitrogén/ jöttek létre, majd ezek egyszerűbb szerves molekulákká /viz, széndioxid, ammónium- és ciánvegyületek stb./ szerveződtek. A kémiai átalakuláshoz szükséges energiát a természeti jelenségek /sugárzó energia, villámláskor keletkező elektromos kisülések, robbanások, meteoritok becsapódásakor keletkező akusztikus energia, vulkánok kitörésekor fellépő hőenergia stb./ szolgáltatták. A fejlődés következő időszakában az egyszerű szervetlen vegyületekből létrejöttek az első fehéijeszerü /proteinoid/ vegyületek, alacsony szénatomszámú szénhidrátok /3 szénatomos triózok, 5 szénatomos pentózok stb./ és megjelentek a zsírszerű vegyületek is. A kémiai fejlődés csúcspontját a nukleinsav jellegű /nukleoid/ vegyületek kialakulása jelentette. Az anyag fejlődésének azt a módját, amelynek során szervetlen vegyületekből élő szervezet közvetítése nélkül szerves vegyület keletkezik, amely később életjelenségeket is mutat abiogén életkeletkezési_módnak nevezzük. Feltételezhetően ez következett be a légkör szervetlen vegyületeinek szerves molekulákká történő átalakulásakor is. A következő fejlődési állomást az óriásmolekulák kialakulása jelentette. Ezek során a környezetből felvett anyagok beépültek kémiai rendszerekbe, a melléktermékek pedig eltávoztak onnan. Az ilyen rendszereket szubvitális /élet előtti/ rendszereknek nevezzük. Feltételezhetően ez következett be a légkör szervetlen vegyületeinek szerves molekulákká történő átalakulásakor is. A következő fejlődési állomást az óriásmolekulák kialakulása jelenthette. Ezek során a környezetből felvett anyagok beépültek a kémiai rendszerekbe, a melléktermékek pedig eltávoztak onnan. Az ilyen rendszereket szubvitális /élet előtti/ rendszereknek nevezzük. A térhatároló felületek /membránok/ megjelenésével az addig élettelen rendszerek yitália /élő/ makromolekuláris biológiai rendszerekké szerveződtek. A térhatároló felületekből kialakultak a biológiai membránok, az önreprodukáló tulajdonsággal bíró vegyület dezoxiribonukleinsav /DNS/ molekulává alakult, a biológiai makromolekuláris rendszer pedig létrehozta az élővilág legkisebb, önálló működésre és szaporodásra képes egységét a aejíet. Az élőanyag felépítésében résztvevő szervetlen és szerves molekulákat, azok csoportosítását az 1-1. ábrán foglaltuk össze. Az önálló életműködésre képes sejtek legegyszerűbb formái a prokatyoták. Ez a sejtszerveződési forma főleg a baktériumokra jellemző. Ezen a fejlettségi szinten a maganyag a sejtplazmában elosztva