Biofizika 15 [antikvár]

A biofizikai gondolkodásmódról A homoközpontúság és a geocentrikusság jellemezte, jellemzi és jellemezni is fogja mindenhol, minden időkben és minden körülmények között az emberi tevékenységet, az általános emberi gondolkodásmódot, az élet céltartalmát és az emberi lelki életet. Ha majd a közeljövőben bekövetkezik az emberi társadalom tömeges kivándorlása az űrbe, akkor az emberi fajnak egy minőségileg magasabb rendű változata fog létrejönni. A négymilliárdos földi élet és az ember lelki tevékenysége a Föld állandó gravitációs erőterébenjött létre és fejlődött ki a mai formáira és ebben következik be majd a minőségi ugrás, mert a váltakozó gravitációs mezőhöz való alkalmazkodás visszahat és átalakítja a természet-élő-lélek hármas belső mechanizmusainak folyamati sémáit és megváltoztatja az egyensúlyi- valamint határainak a szélső értékeit is. Az élettelen természet, az élő világ és a lelki élet kapcsolatának, saját törvényeinek a másik közegben való alkalmazhatósági határainak, együttes kölcsönhatásaiknak az új formáit kutatja, tárgyalja és oktatja a biofizika. A legnagyobb filozófiai probléma: „lét és nemlét" törvényszerűségeinek a föltárása a határtudományi biofizika alapvető célja és ennek elérése érdekében beveti az egyetlen egzakt tudományos fegyvert: a matematikát. Az élettel foglalkozó pseudo-tudományok, -határtudományok és interdisz-ciplínák, akkor válnak majd egzaktakká, amikor bekövetkezik az axiomatizálásuk. A természet, az élő világ és a lélek együttes normál állapotának az összes dinamikus egyensúlyi helyzetek révén létrejött ún. homeosztázisának a leírására vállalkozik a biofizika, a matematika nyelvén keresztül. A természet-élő-lélek együttes normális