A belgyógyászat kézikönyve IV. [antikvár]

A szív a vérkeringés mozgató központja, annak épségétől függ a vér helyes elosztása a szervezetben. A szívmozgás zavara, akár erőben, akár időben, zavart okoz a vérkeringésben. A szív alternáló működése majd összehúzódásban, majd elernyedésben nyilvánul, melyek rhythmusos egymásutánban következnek be és gyakoriságuk, életkor, nem s egyéb befolyás szerint némi hullámzásnak van alávetve. Hogy a szív kellőleg működhessék, ahhoz az élettani viszonyoknak teljes épsége szükséges. A sziv, mint központi szivattyú, magába szedi a test összes vivőereinek vérét, melyek a pitvarokban ürítik tartalmukat. Innét a vér a kamrák diastoléja alatt ez utóbbiakba ömlik. A kamrák megtelvén vérrel, összehúzódnak, s tartalmukat a belőlük nyiló ütőerekbe lökik, a bal kamra az aortába, a jobb pedig a tüdőütőérbe; hogy systole alatt a vér a kamrákból ne térhessen vissza a pitvarokba, ezt a megfelelő három- és kéthegyű billentyűk bezáródása akadályozza meg; míg diastole alatt ismét a nagy ütőerek félholdképű billentyűi zárják el a vér visszafolyása elől az útat. Ha most, akár a szívizom erejében, vagy annak dúczsejtsystemájában, akár billentyűkészülékében vagy szájadékain tetemes elváltozás áll fenn, akkor a szívműködésben zavar fog beállni. De beállhat annak zavara szíven kívül fekvő okokból is; így a szívburok betegségei, a mellüregben felmerülő kóros folyamatok, melyek a szív munkáját mechanice akadályozzák, vagy távolabb fekvő befolyások, melyek a vérkeringés nyomását emelik, stb. okozói lehetnek a circulatio zavarának.