A belgyógyászat kézikönyve VI. [antikvár]

A "Belgyógyászat Kézikönyve" a jelen VI-ik kötettel befejezéshez jutott. S midőn most a hat év előtt megindított munkának a végére értünk, úgy hiszszük, helyén van, hogy visszatekintőleg mérlegeljük, vajjon helyesen itéltük-e meg a helyzetet, midőn egy magyar nagyobb belgyógyászati kézikönyv létrehozását indokoltnak tartottuk és vajjon létrehozása által elértük-e a tudományos és orvosgyakorlati czélokat, melyeket magunk elé tűztünk? Az első kérdésre vonatkozólag a válasz nem lehet kétes. Nemzetünk kulturális életének minden irányú hatalmas fejlődése és előhaladása közben nyomasztóan kellett éreznünk, hogy orvosgyakorlati téren a legkiterjedettebb szükséget képező belgyógyászati szakban magyar irodalmi munkásságunk, kivéve Purjesz tanár jeles, de a «tankönyv» feladatának megfelelő rövidséggel megirt munkáját, még mindig az időszaki sajtó határai között mozog, holott produktív erőnk fejlődésének előhaladott volta nyilvánult nemcsak abban, hogy magyar orvosi folyóirataink száma és tartalma örvendetesen gyarapodott, de abban is, hogy buvárlati és észlelési anyagunkkal elég sűrűn terjeszkedünk a külföld időszaki irodalmának terére, sőt a német orvosi irodalom legkiválóbb, epochális szakvállalatai is körükbe vonták számos orvosirónk közreműködését. Hozzá véve azon nagy arányú fejlődést, mely orvosi intézeteink és orvosi iskoláink terén a Trefortaera kezdetétől előrehaladólag létesült, és azon egyre élénkebben pezsgő és a tudományok tágabb terére terjeszkedő mozgalmat, mely orvosi tudományos társulataink ülésein nyilatkozott: nem láttuk indokoltnak, hogy magyar orvosi testületünk azon nagyobb szabású munkákra nézve, melyek tudományunk időszaki állását összefüggő egészként tárgyalják, mint amilyenek az orvosi kézikönyvek, még mindig a külföld tudományos életéből fakadó, idegen nyelveken írt kiadványokra vagy ezek egyszerű fordításaira legyen utalva, melyek bármily elismerten jelesek legyenek is, hazai tudományos tevékenységünkre vonatkozással nem bírnak, s azért, ha terjesztenek is képző ismereteket, önálló tudományos életünkre csak alárendelt termékenyítő hatást gyakorolhatnak.