A belorvostan tankönyve I-II. [antikvár]

A belső betegségekről szóló könyv bevezető fejezetében a fejtegetést tulajdonképpen a betegség fogalmának meghatározásával kellene kezdeni. Ennek a definiálásnak azonban nem sok hasznát látnánk, mert a gyakorlatban nem találunk merev határt az ép és a kóros állapot között s ebben a kérdésben az egyedül helyes alap, a kóroktan, sem ad egyszerű, egy mondatba foglalható feleletet. Azon azonban sohasem kételkedtek az orvosok, hogy a betegségeket megérteni csakis az ok megismerése, a kóroki (etiológiai) gondolkozás alapján lehetséges. A betegségek megértése pedig mind hathatósabb fegyvert szolgáltat kezünkbe azok leküzdéséhez s az ebben az irányban haladó orvostudomány a betegségek okának tanulmányozása terén a legutóbbi időben igen nagyot haladt. A kóroki gondolkozás épp oly régi, mint az orvosi gondolkozás maga, különben is minden természettudományi gondolkozás kiinduló pontja az ok fürkészése; természettudományi gondolkozás kiinduló pontja az ok fürkészése; természetesen az okot nem teleológiai vonatkozásban kell érteni, hanem a körülményekre tekintettel, amelyek mellett bizonyos következmény bekövetkezik. Néhány jeles biológ újabban az ok, okozati viszony kifejezése ellen tiltakozik s helyébe a feltétel, vonatkozási principium, funkció fogalmát akarja alkalmazni. Eltekintve attól, hogy ez új jelzések nem jobbak, félreértés nem támadhat az ok kifejezésének megtartása mellett sem, mert ennek a szónak értelme az idők folyamán átalakult. Ma tudjuk, hogy minden változás létrejöttét sok, gyakran ellentétes ok befolyásolhatja s ezek egymásra hatásából származik az eredmény.