A human cytogenetikai vizsgálatok néhány elméleti és gyakorlati kérdése [antikvár]

- 2 - Még nincs negyedszázada, hogy az ember sejtjeiben sikerült a chromosomák valódi számát megállapítani. Az előző hiedelemnél szemben TJIO és 1KVAH. valamint FORD és HAMKBTOW 1956-ban minden kétséget kizáróan bebizonyitották, hogy as ember sómaticus sejtjei 46 chrouosomát tartalmasnak. Az a balhiedelem, miszerint az embernek 48 chromosomája lenne, azért tarthatta magát oly sokáig, mert nem volt megfelelő módsser, melynek segítségével olyan praeparatumokat lehetett volna készíteni, melyeken a chromosomák kellően szétterülve számolhatók, illetve analysálhatók lettek volna. A növények és állatok cytogenetikai vizsgálatával foglalkozó kutatók viszonylag könnyű helyzetben voltak, hiszen számos olyan növény és állat Ismeretes, melyeknek sejtjeiben kevés chromosoma van, s ezek a chromosomák az emberéihez viszonyítva igen nagyok lehetnek. As emlősök chromosomáinak vizsgálata azonban nemcsak azért nehéz, mert ezek a chromosomák kicsik és számuk relatíve nagy, banera azért is, mivel azokat nehezen lehet rögzíteni. A rögzitő folyadék nehezen hatol be a sejtekbe, s igy a chromosomák a praep&rálás során hajlamosak as össsecsapédásra, ami megnehezíti annak az eldöntését, hogy egy megfigyelt képlet egyetlen chromosoma, vagy két, esetleg három - eredetileg különálló - chromosoma conglomeratuma. így érthető, hogy raig a növényi chromosomákut KAEGEI.I 1847» ben "cytoblast" elnevezéssel leirta /a chromosoma elnevezés későbbi, s vALDEYER-től származik, 1888-ból/, az emberi chromosomák exact vizsgálatára csak viszonylag későn kerülhetett sor. Ez annál meglepőbb, ha számításba vesszük, hogy az első próbálkozások az emberi chromosomák észlelésére 1895-re