Bővebb ismertető
Hazánk felszabadulását követően az egészségügy újjáépítői azt a feladatot kapták, hogy az orvostudomány legújabb eredményeit fokozatosan hazánk lakossága egésze számára hozzáférhetővé tegyék.
E nehéz és bonyolult feladat megvalósítása céljából kezdett hozzá már az Egészségügyi Minisztérium elődje, a Népjóléti Minisztérium az országos intézetek kiépítéséhez. Ezért a hazai elmaradott vérellátás kiépítése céljából terjesztette Olt Károly népjóléti miniszter 1948. október 8-án a Minisztertanács elé az Országos Vérellátó Szolgálat, s ennek bázisintézményére: a "vérellátás Országos Központi Intézet" létrehozására vonatkozó előterjesztését. A Minisztertanács az előterjesztést - okulva a második világháború súlyos vérveszteségein - elfogadta.
A Központi Intézet főfeladata hasonló volt a minisztérium többi alapintézményéhez. Így feladatul kapta azt, hogy:
a) részesítse a legkorszerűbb vérellátásban hazánk polgári és honvédelmi egészségügyi intézményeiben a hemoterápiára szoruló betegeket;
b) a Központi Intézet lássa el az ország egészében létesített, vérvételt és vérkonzerválást végző intézményeket a szükséges alapanyagokkal;
c) biztosítsa megfelelő szakszemélyzet képzését;
d) végezzen szakterületén kutatómunkát, s egyidejűleg vegye át a nemzetközi síkon elért legkorszerűbb eredményeket, s azokat adja át a hazai egészségügynek.