A lymphogranulomatosis kór- és gyógytana [antikvár]

A lymphogranulomatosis (lg.) napról-napra növekvő irodalma azt mutatja, hogy ez a rejtélyes kór, talán éppen rejtélyessége és sokfélesége miatt, évtizedek óta állandóan foglalkoztatja a tüneteket érdeklődéssel megfigyelő orvosokat s a rejtélyeket kutató tudósokat. A nagy összefoglaló munkák (Fábián 911, Ziegler 911, Trenti 925, Simonds 926, Terplan 928, Chevallier és Bemard 932, Supino 934, Sternberg 936) oldalakon keresztül sorolják fel a vonatkozó közlemények címeit. A monographiák nagyrésze kórboncnokok tollából származik s ennek megfelelően főleg a boncolási adatokkal s azok alapján a kóroktan (aetiologia) kérdéseivel foglalkozik. A nagy belgyógyászati kézikönyvek elég mostohán tárgyalják a lg-t, mint aránylag ritka megbetegedést. Klinikai jellegű és a kórlefolyásokra vonatkozó megfigyelések inkább az egyes esetekről szóló (casuisticus) közleményekben találhatók. A lg. magyar irodalma nem mondható bőségesnek. Közülük magasan kiemelkedik nemcsak terjedelmével, de klasszikus felépítésével is nemrég elhunyt nagy kórboncnokunk, Buday Kálmán A lg. kórbonctana és szövettana című monographiája. (Orvosképzés, 930.) A lg-sal foglalkozó többi magyar közlemény kisebb tárgykört ölel fel. Ez a körülmény indított arra, hogy e tanulmányomat eredeti tervemtől eltérően magyar nyelven írjam meg. Hogy mint röntgenologus klinikai irányú munka megírására vállalkozhattam, azon szerencsés körülménynek köszönhetem, hogy a III. sz. Belklinikán - ahol 18 évig működhettem -, sohasem szakadt el a röntgenlaboratórium a klinikai osztálytól, hanem azzal mindig a legszorosabb együttműködésben maradt.