A megújhodás [antikvár]

Elnézem a kisleányomat, amint csendesen babázik. Sorba fekteti a babákat a kis bölcsőben és betakargatja őket. Legtovább a legkedvesebbel bibelődik, egy ütött-kopott maszatos babával, amelynek az egyik lába leszakadt már. Ezt babusgatja, beszél neki, és szépen hozzáilleszti a letépett lábat. »Úgy-e, apukám jó volna, ha hozzánőne a lába, amíg alszik!« Nagyon sajnálja jó kis szívecskéje a szegény nyomorék babát és kéri az Istenkét, hogy ragassza vissza a lábát. A térdemre veszem és elmondok neki egy ősrégi hindu mesét.