A rákbetegség korai felismerése/A radiumtherapiáról általában/A rosszindulatú daganatok radiummal való gyógyítása sebészeti vonatkozásban/A haláljelenségek [antikvár]

Az a vészkiáltás, hogy a rákos betegek száma évről-évre szaporodik, a rákproblémát ismét úgy a tudományos világ, mint a laikus közönség érdeklődésének a középpontjába állította. Kitűnt, hogy az arányszám növekedése nem látszólagos és nem magyarázható a diagnostica tökéletesedésével. A budapesti arányszám, mint alább olvashatjuk, az 1931. évi statisztikai adatok szerint 14.6%, tehát megegyezik a Fischer- Wasels-féle számítással, amely szerint az összes felnőtteknek 14-17%-a rákos betegségben pusztul el. Pedig ha valaki egész életét rászánná sem volna képes összehordani agyába annak a nagy emberi küzdelemnek az adatait, amelyek a rákkérdés fejlődésének egyes fejezetét jelzik. Tagadhatatlan, hogy a nagy felkészültségnek, a sok fényes elme megfeszített törekvésének, megvannak az eredményei: a ráksejt biologiája, a kísérleti rákkutatás, a daganat explantatumok tenyésztése, az örökléstan egyes megállapításai, stb. örök értékűek. Az omnis cellula e cellula-tól kezdve az okelemzés számtalan elmélete született meg a primitívtől a fantasztikusig. A gyógyításban el kell ismernünk, hogy a kés eredményt adó, s a rádium és röntgen alkalmazásának a jelentősége sem kicsinyelhető le. De a sok kezelési módszer a logikusnak látszótól az önsuggestióig még sem akadályozhatja meg azt a szomorú valóságot, hogy a rákos megbetegedés miatt meghaltak száma évről-évre nő. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel is, hogy a műtéti beavatkozás után 5 évvel végzett ellenőrző vizsgálatok elkeserítő végeredményt szolgáltatnak, még akkor is, ha elhanyagoljuk Biernek az intelmét, aki ezen statisztikák megbízhatatlanságára figyelmeztet. A vágy, hogy eredményt érjünk el, az emberi hiúság, az önámítás, az önkéntes és öntudatlan túlbecsülése az elért eredménynek, nagyon befolyásolják a tisztalátást. A rákkérdésben mindennél fontosabb a józan ítélőképesség megtartása, amely felfogás azt diktálja nekünk, hogy ragadjuk meg a kézzelfogható tényeket. A szerző ezt teszi, amikor a korai felismerés fontosságát tárja elénk. Ha nem is mindig, de bizonyosan leginkább a rákbetegség kezdeti szakában a szakorvoshoz kerülő betegnek tud az orvosi tudomány legtöbb reményt nyújtani. Kubányi dr. szerencsés kézzel gyűjti össze tárgyára vonatkozó irodalmi ismereteit és tapasztalatait. Hasznos munkát végzett azzal is, hogy 30 évre visszamenőleg összegyűjtötte a hazai irodalmi adatokat, amelyekből azt láthatjuk, hogy igen mostoha viszonyok mellett magánosoktól és az államtól annyira magukrahagyva, mint talán egyetlen más európai államban sem, milyen nagy és komoly munkálkodást fejtettek ki szakembereink. Meggyőződésem, hogy az Orvosi Könyvkiadó Társulat jó munkát végzett akkor, amikor Kubányinak ezt a müvét közreadta. Bakay Lajos dr.