Bővebb ismertető
Részlet:
A tüdőt sajátos funkciója, felépítése, keringési viszonyai sokféle expozíciónak teszik ki, ezért vizsgálata alkalmával ezekre a tényezőkre tekintettel kell lennünk. Ismernünk kell ezeket a sajátos viszonyokat és normális működéseket, anatómiai és funkcionális szituációkat ahhoz, hogy a kóros folyamatokat felismerhessük.
1. A TÜDŐ FELÉPÍTÉSE
receptorok
A tüdő szerkezetének és elhelyezkedésének klasszikus anatómiai leírását kiegészítették az újabb klinikai és kórélettani megfigyelések és az ultrastruktúra elemzései. A s e g -m e n t u m kórtani és sebészeti egység lett. Az obstruktiv emphysema kórélettani egységének a"primaer lobul u s"-t vagy "a c i n u s"-t tekintjük a bronchiolus terminalisszal együtt, mert ezen belül játszódnak le az alapvető ventillációs, majd a keringési károsodások következményes tüdőpusztulással. Az elektronmikroszkóp az alveolaris falról mondott ujat, míg az experimentális pharmacologia az alfa- és bétareceptorok különbségére irányította a figyelmet. Nem kevésbé izgalmas anatómiai felfedezés a glomus pulmonale létezése.
Az anatómiából itt csak olyan alapvető tényeket érdemes kiemelni, amelyeknek ismerete a klinikus mindennapi munkájához szükséges.
anatómia
A jobb tüdő három lebenye (lobus superior, medius és inferior a tüdő egész súlyának 54 %-át képviseli, és a légcserében is többet teljesít a bal tüdőiéinél.
A klinikai gyakorlatban a segmentumokat főleg számmal jelöljük úgy, mint a hozzájuk tartozó hörgőket. Ez a jobb oldal esetében:
tüdőlebenyek
I. a felső lebeny (lobus superior) segmentumaí:
1. s. apicale;
2. s. posterius (ismertebb neve: s. subapicale), ,
3. s. anterius (pectorale);
II. a középső lebeny (lobus medius) segmentumai:
4. s. laterale;
5. s. mediale;
HL az alsó lebeny (lobus inferior) segmentumai:
6. s. basale-apicale (Fowler);
7. s. basale-mediale (paracardiale);
8. s. basale-anterius;
9. s. basale-laterale;
10. s. basale-posterius.