Ambuláns vérnyomásmonitorozás és gyakorlati alkalmazása [antikvár]

Az első nem invazív automatikus ambuláns vérnyomásmonitorozást (ABPM-et) Sokolow és munkatársai végezték 1962-ben. A megbízható és minimális kényelmetlenséget okozó monitorok kifejlesztésével az ABPM a 80-as években kezdte meg hódító útját a magasvérnyomás kezelésében a diagnosztika pontosabbá, a prognózis megbízhatóbbá és a terápia egyénre szabottá tételével. A módszer bevezetését azok az adatok indokolták, amelyek a vérnyomás igen jelentős, esetenként extrém egyéni változékonyságát igazolták. Kiderült, hogy a hypertoniás betegek vérnyomás-variabilitása olymértékű lehet, hogy az automatikus monitorozás körülményei között nem ritkán 24 óra leforgása alatt a legmagasabb diastolés vérnyomás meghaladja a legalacsonyabb systolés értéket. A vérnyomás egésznapos vizsgálata jelentős egyéni különbségeket is felfedett: egyes hypertoniaformákban az emelkedett vérnyomásértékek csak a nap bizonyos időszakára korlátozódnak - létezik csak az egészségügyi személyzet jelenlétében megjelenő "fehérköpeny-hypertonia", vagy izolált éjszakai vérnyomásemelkedés is. Az is bebizonyosodott, hogy a nappali és éjszakai vérnyomásátlagok, a fiziológiás napszaki vérnyomásritmicitás eltűnése, valamint az egésznapos vérnyomás átlagainak szórása: a vérnyomásvariabilitás a magasvérnyomás szövődményeinek jobb előrejelzője, mint konvencionális, eseti vérnyomásmérése. igazolódott az is, hogy az ABPM jelentősen megkönnyítheti a rezisztens hypertonia terápiáját a vérnyomásemelkedések időpontjának megfelelő gyógyszeres beállítás révén.