Bővebb ismertető
Seyderhelmnek a bélféreg okozta anaemia perniciosára vonatkozó kísérletes vizsgálatai az irodalomban fordulópontot jelentettek. Az ő vizsgálatai alapján tudjuk azt, hogy egyes bélférgek toxinjai szintén tudnak a valódi perniciosához hasonló megbetegedést előidézni: hogy ezek a bélférgek az egyén bélrendszerében élnek, toxinjaik és anyagcseretermékeik onnét kerülnek állandóan felszívódásra.Már Seyderhelm vizsgálatai előtt is jelentek meg közlemények, melyek a Biermer-kórnál észlelhető gyomor- és bélváltozásokkal foglalkoztak, azonban az ő kísérleteinek megjelenése óta az anaemia perniciosa e kérdése mindinkább az irodalom kedvenc themája lett. A közölt vizsgálati eredmények azonban leginkább az észlelhető elváltozásokkal foglalkoztak, míg a kórokra vonatkozólag Seyderhelmen kívül csak Van der Reiz, Venables és Knott vizsgálatai, illetőleg theoriája adtak új irányt a kutatásnak. Ők ugyanis a perniciosa okát a betegek duodenum- és vékonybélrendszerében állandóan jelenlevő streptococcusfajok egyikében tételezik fel. Azóta is sok közlemény jelent meg pro és contra, azonban a kérdést a megoldáshoz közelebb vinnie egyiknek sem sikerült.A fentebb említett vizsgálati adatok és az irodalom ismerete alapján kezdettük meg kísérleteinket.Első kérdésünk az volt, vajjon a vékonybél coli florája a colibacillusok fermentjei által elhasított cukortermészetű anyagok bomlástermékei, illetőleg maguk a colibacillusok által termelt toxinoknak a vékonybélből történő állandó, abnormis mennyiségben való felszívódása felvehető-e az anaemia perniciosa kórokaként?