Az anyagcserebetegségek kór- és gyógytana [antikvár]

Az anyagcserebetegségek pathologiája ma kétségtelenül átmeneti időszakát éli s ilyenkor könyvet írni úgy, hogy az abban foglaltak néhány éven belül avultakká ne váljanak, nem könnyű feladat. A megoldás útja az, ha a könyv nem szorítkozik csupán az ismert tények felsorolására, hanem át is gondolja a feladott kérdéseket, kritikát gyakorol, szóval "subjectiv" s ezzel gondolkozásra és véleményalakításra készteti az olvasót is. Egyes fejezetek - példaként a diabetes kórjóslatát és gyógyítását idézem - annyira átalakultak, hogy abból, amit néhány év előtt megjelent kézikönyvekben találunk, jóformán semmit sem vehetünk át. Másfelől, mint azt Boas oly meggyőzően mondja az ulcusról szóló karlsbadi előadásában (1932): "ha az ember a bölcsőnél állt, van benne történelmi pietás az elmulttal és elfelejtettel, kritikai távolság az újjal és legújabbal szemben." A diabetes pathophysiologiájának felépítése például olyan sok szép eredménye, hogy nehezünkre esik bevallani: e történeti értékek nagy része a ma tanuló számára már csak felesleges teher. A cél tehát, amelyet magam elé tűztem, az volt, hogy megtartsam a régiből, ami jó, de teljes mértékben számot vessek saját, nem egyszer ellentétes tapasztalataimmal is és e kettős alapon építsem fel az anyagcserebetegségek pathologiájának korszerű épületét. Hogy képesnek éreztem magam erre, azt a tárgy szeretetén kívül elsősorban főnökömnek, báró Korányi Sándornak köszönöm: irányításának, tanácsainak, bírálatának és annak a nagy beteganyagnak, amelyet az ő neve vonzott a klinikára. Könyvemet kartársi megbecsüléssel adom a betegeiket szerető magyar gyakorló orvosok kezébe.