Az endémiás cretinismus [antikvár]

Az 1943-ban megjelent munkámban, mely a pajzsmirigy összes megbetegedéseit tárgyalja, a Csallóköz vidéki egyéni tapasztalataim alapján, igyekeztem felhívni az orvosi és kormányzati körök figyelmét arra a szörnyű betegségre, mely a Kis-Alföld színtiszta magyar népét pusztítja. Az egészségügyi kormányzat ennek folyományaképen Komárom megyében, Nagymegyeren egy golyvakutató állomást létesített, mely az Országos Közegészségügyi Intézet felügyelete, és dr. Soós József egyetemi rk. tanár vezetése alatt állott. Vizsgálataimat ezen állomástól függetlenül tovább folytattam, egyrészt a Komáromi Kórház anyagán, másrészt faluról-falura járva, kerestem és követtem az endémia pusztítását. Úgy éreztem, hogy mint ezen a súlyosan endémiás vidéken működő orvosnak, kötelességem ez. Kell, hogy az ilyen munkát tisztán önzetlenül végezzük, mert azt fajtánk szeretete diktálja. Minden momentum, amit az endémiára vonatkozólag sikerült megfigyelni, közelebb visz a célhoz és elősegíti fajtánk felemelését. Ha már az így születetteken, a felnőtt cretinek hatalmas számán nem is tudunk segíteni, igyekezzünk oda hatni, hogy legalább az eljövendő generációk mentesülhessenek ettől az átoktól. A módja egyszerű, a megfigyelések alapján adva van, csak az illetékes fórumok intézkedése szükséges a praeventio kiviteléhez. Azóta a Csallóközt elcsatolták Hazánktól, de ebben a munkámban emléket szeretnék állítani annak a 7 munkás szép esztendőnek, melyet eltölthettem Komáromban. A dolgozatban leírt anyagnak nemcsak ethnographiai és tudományos jelentősége van, hanem az, és annak megállapításai felhasználhatók Magyarország más golyva és cretin vidékein is. Hozzájárulnak a más helyeken végzendő golyva- és cretin-kutatások irányításához, s sikeresebbé tételéhez. Ezzel a gondolattal bocsátom munkámat a nyilvánosság elé. Székesfehérvár, 1947. október. Dr. Király József.