Belgyógyászati betegek rehabilitációja fizikai edzéssel [antikvár]

Terhelésélettan Életünk fenntartásához, a testi növekedéshez, életjelenségeink végzéséhez és persze az izommunkához is energia kell. Az energiát a sejtjeinkben a makroerg foszfátok képviselik, nevezetesen az ATI^, GTP, CP (adenozin-, guanozin trifoszfát, kreatin foszfát). A nagyenergiájú foszfátkötésben számos kémiai kötés energiája halmozódott fel a biokémia útjain. A kellő makroerg foszfátszint megtartása, regenerálása az energianyerő folyamatok értelme. Az izmainkban ez a készlet -mintegy feltöltött akkumulátor - adja az energiát a hirtelen, a leggyorsabb mozdulathoz, amelynek intenzitása messze meghaladja azét a mozgásét, amelyet 10-20 percen keresztül is képesek vagyunk fenntartani, s amelyet majdmális aerob teljesítménynek nevezünk. Ennél a 100 százalékos, maximális aerob mozgásnál intenzívebb, de legfeljebb néhány (5-20) másodperces mozgáshoz elsősorban anaerob energiaforráshoz kell nyúlni. Ennek a nem-tejsavas (al^tacid) része a makroerg foszfátpool. Mérése a Margaria-féle lépcsőre futással vagy a Wingate-féle kerékpár-teszttel történik, melyek lényege a csak néhány másodpercig fenntartható maximális teljesítmény. Oxigénben kifejezve az alaktacid energiaforrások mintegy 1,5 liter oxigént érnek. (Egy liter oxigén felhasználásával 5 Kcal munkavégzés teljesíthető. 1 kcal=4,3 kJ.) Az izommunka energiafedezete Zsír zsírsav Szénhidrát Laktacid kapacitás Légzés víz és ATP Terminális oxidáció 1 1. ábra A másik anaerob út a tejsav felszaporodás terhére nyerhető energia. A szénhidrátok bontása, a hat szénatomos glukózból a három szénatomos piroszőlősavig,