Belgyógyászati diagnosztika és therápiás elvek [antikvár]

g. diagnosztika a belgyógyászat része. Gélja a betegség megállapítása, Az életben megjelenő betegségek Rusznyák hasonlata szerint sérült mozaikképhez hasonlítanak, ugyanis rendesen a tünetcsoportnak egy része van meg, sőt a betegek többsége csak néhány tünettel jelentkezik. Ugyanazt a panaszt vagy tünetet töTDbféle betegség okozhatja, igy az orvos több betegségre gondol, melyek közül egyik vagy másik Igazolást nyer a további kikérdezés és vizsgálat során. Cégeredményben tehát a gyakorló orvos differenciál-diagnózist állit fel. .Általában a beteg, főpanasza fontos és emellett az orvos megkeresi az un, vezető tüneteket.Diganozósiunk három főrészből áll;^ Anatómiai diam^zis. Azt mondja meg, hogy mely szervben milyen szemmel látható elváltozás van. A gyógjíkezelés irányát ez szabja meg,(2.''Funkcionális diagnózis. Arra a kérdésre igyekszik választ "adni, hogy a megbetegedett szerv meg tud-e felelni a mindennapi élet követelményeinek. A gyakorló orvos ,számára nem kevésbé jelentős, pl. vitiumot AJiHentyü bántalmat/ c.sak.akkor kezelünk, ha szívelégtelenség tünetei állnak fenn.^ g^Aetiologiai /oki/ diagnózis. A betegség kivÁIlLÓ okát keresi és igy lehetőséget nyújt az ok eliminálásával a betegség gyökeres gyógyitásara.Igen fontos a korai diagnózis, ugyanis minden betegséget könnyebben és jobb eredmennyel gyógyitliatuiik a kezdetén, A kis jelek, mint pl. a tbc-s betegek különös arcplrja, m^jzsu-gorodasos betegek szőrteTensége. fontosak lehetnek gyanxmk alátámasztásában, azonban diagnózist erre építeni nem szabad. Bllck diamózlsra vagy más szóval pillanatfelvétel diagnó-zisra különösen a tapasztaltabb orvosok hajlamosak, de a megtekintés és egyetlen tünet csak bizonyos irányba terelheti gondolatunkat. Diagnózist csak módszeres és rendszeres vizsgalat után szabad kimondanunk.A^iagn^is három pilléren nyugszik:ClV kórelőzmény, anamnézis2.fizikális vizsgálat3.laboratóriumi lelet.Egyes helytelen irányzatok csak az anamnézisre és fizikális leletre, mások csak a laboratóriumi eredményekre támaszkodnak. A három tényező egyenértékűi az anamnézis a diagnózist szükiti, a vizsgálat és a laboratóriumi lelet egymást kiegészítve biztosítja azt. Ha a laboratóriumi és klinikai lelet között ellentmondás van, akkor a klinikai kép a döntő.