Gyermekpulmonológia [antikvár]

Az információs áradat mind a tudomány és technika, mind pedig a medicina területéről ontja új ismereteit a ma orvosának. A havonta, hetente vagy alkalmilag megjelenő orvosi kiadványokat követni már nem lehet; Excerpták, Zentralblattok, „Index"-ek, Dokumentációs Központi kiadványok segítik az embert tájékozódni abból a szűkebb témakörből, melyet még figyelemmel tud, vagy akar kísérni. A tankönyvek, kézikönyvek alapvető segítséget nyújtanak, de meghatározott terjedelmük csak szűk lehetőséget ad a részletek közlésére, másrészt a megírásuk és megjelenésük között eltelt hosszú idő miatt nem tudják kellőképpen követni a tudomány túl gyors fejlődését. Az Orvostovábbképző Intézet tanfolyamok rendezésével siet az újabb ismereteket igénylő orvostársadalom segítségére. Szűkebb témakörök részletes tárgyalásával, a határterületek reprezentánsainak bevonásával olyan sokoldalú integrációt igyekszik létrehozni, amit könyvben nehéz volna nyújtani. Az elhangzottak maradandóvá tételét pedig azzal segíti elő, hogy a legsikeresebb tanfolyamok anyagát jegyzet formájában rögzíti. így a hallgatóságnak lehetősége van utólagos ismétlésre, s megismerhetik a tanfolyam anyagát azok is, akiknek nem volt alkalmuk azt végighallgatni. A II. sz. Gyermekgyógyászati Tanszék gondozásában legutóbb a„Neonatológiai"-tanfolyam anyaga került kiadásra. Nem telt el egy esztendő, s a jegyzetet az utolsó darabig szétkapkodták. Reméljük, hogy az 1975. évi „Gyermek-pulmonológiai tanfolyam" anyagából szerkesztett jegyzet is ilyen keresett lesz. A jegyzet nemcsak a tanfolyamon résztvevőknek szól, még csak nem is a pulmonológiai szanatóriumaink, pulmonológiai szakrendelőink orvosainak, hanem minden gyermekgyógyásznak. A gyermekbetegek nagyobb részét - akár kórházi, akár rendelőintézeti, vagy otthoni csoportosításban nézzük - légúti ártalmak teszik ki. Egyes grippés időszakokban pedig a hétköznapi betegforgalmat úgyszólván kizárólag a légúti hurutus infekciók adják. A csecsemő- és gyermekgyógyászat egységes. A gyermekorvos a 15. életkor alatti populációt minden vonatkozásban ellátja, s munkájában egyre inkább előtérbe került a prevenció. Ma már „gyógyászat" mellett - vagy helyett - inkább „védelem"-ről beszélünk. A gyermekorvos azonban egy személyben már képtelen kitérni szakmája minden részletére; egyre inkább rászorul a társszakmák konziliárusi segítségére, így alakultak ki a gyermek fülészeti, sebészeti, ideggyógyászati, orthopéd, patológus, gyermek-bőrgyógyászati, gyermekurológiai osztályok, szakrendelések. S ebben a sorban feladatkört és létszámot illetően is talán a gyermek-pulmonológusok állnak az élen. S minthogy a gyermek-pulmonológus sem él meg határterületi segítség nélkül (rtg, EKG, gégész, bronchológus, laboratórium, stb.), a tanfolyam és a jegyzet ezeket az igényeket is igyekszik kielégíteni.