Hányás, hasmenés, székrekedés a csecsemőkorban [antikvár]

HÁNYÁS Általános rész A hányás tulajdonképpen nem betegség, csak tünet, következményei miatt azonban rendkívül nagy horderejű lehet. A csecsemőkorban sokkal gyakrabban találkozunk hányással, mint a későbbi korban. Bár egy-egy elvétve jelentkező hányás, főleg a fiatal csecsemőkorban, olykor jelentőség nélküli, a közérzetet alig érinti, a hirtelen jelentkező, ismétlődő, heves hányás mindig komolyan mérlegelendő. Gondos vizsgálattal és alapos megfontolással kell tisztáznunk a kiváltó okot, az alapbetegséget s eldönteni azt, hogy vájjon nem szükséges-e az intézeti kezelés? Máskor a makacs, krónikus hányás, melyet a csecsemő fokozódó leromlása kísér, a kórfolyamat legjellemzőbb tünete. Hogyan jön létre csecsemőkorban a hányás? A hányás reflex-működés, a szervezet védőberendezése, melynek segítségével a gyomorba jutott felesleges, illetve káros anyagokat eltávolítja. A reflexpálya centripetális része: a gyomor és belek nyálkahártyáját beidegző vagus, a garatban a glossopharyngeus (íz), de reflexizgalom váltódik ki a trigeminus, olfactorius (szag), opticus (látás), valamint a labyrinth izgalma révén is. A nuc-leus eaudatus és a corpora quadrigeminában van a gyomor és a cardia innervációs központja, melyet a nyultagyban lévő hányásközpont szabályoz: utóbbi szoros összefüggésben van a légzőközponttal. Az effe.re.ns pálvák a splanchnicuson át a pylorushoz, illetve a hasprés izmaihoz, a phrenicuson át a rekeszizomhoz, a mozgató vagusrostok pedig a gyomor izomzatához vezetnek. Hányáskor a gycrnor pylorus tájéka összehúzódik és a gyomortartalom a kitáguló fundu?ban gyűlik össze a cardia kinyílik. Mély belégzés végén a hangrés záródik, a hasizmok lökésszerű összehúzódásával a gyomor a rekeszizomhoz préselődik, ugyanakkor a fundus is összehúzódik s ezzel