Hypertonia diabetológus szemmel [antikvár]

Korányi Sándor "A vesebajok funkcionálisan patológiája és terápiája klinikai előadásokban" című, 1930-ban kiadott híres könyvében már említi, hogy a magasvérnyomás-betegség gyakrabban fordul elő cukorbetegek között, mint a népesség többi részében. Az azóta eltelt évtizedek során úgy a hypertonia, mint a diabetes mellitus népbetegséggé vált. Az iparilag fejlett országok lakosságának közel fele (hazánkban több mint fele) szív- és érrendszeri betegségek következtében hal meg. A Framingham-vizsgálat egyértelműben igazolta, hogy - a dohányzás és a magas cholesterinszint mellett - a hyertonia az egyik legfontosabb cardiovascularis kockázati tényező. Az elmúlt évtizedekben az is kiderült, hogy a diabates mellitus önmagában is 2-3 szorosára növeli a szív- és érrendszeri szövődmény előfordulásának esélyét. A hypertonia és a diabetes tehát együtt és külön-külön is rendkívül fontos népegészségügyi problémává lépett elő. Különösen aggasztó a 2-es típusú cukorbetegség robbanásszerű elterjedése - most már nem csak az iparilag fejlett országokban, hanem mindazokban a térségekben is (Kelet-Ázsia, Óceánia), ahol az ún. "nyugati" típusú étrend egyre inkább tért hódít. Magyarországon úgy a hypertonia, mint a diabetes mellitus kezelésének és gondozásának szervezeti háttere példamutatóan kiépített. Az ellátási hálózat megszervezésében elévülhetetlen érdemei vannak a Magyar Hypertonia Társaságnak és a Magyar Diabetes Társaságnak; a korszerű kezelés minél több beteghez történő eljuttatásában, a korszerű irányelvek kialakításában fontos szerepet játszik azonban e társaságok szoros és folyamatos együttműködése a Magyar Atheroscleroris Társasággal, a Magyar Általános Orvosok Tudományos Társaságával, és más szakmai szervezetekkel. A megfelelő ellátás biztosításához a kezelésben és gondozásban kulcsszerepet játszó háziorvos kollégák folyamatos képzése és továbbképzése elengedhetetlen; ebben a fenti társaságok munkáját a gyógyszergyártók is támogatják. A partnerek együttműködését éppen az elmúlt hónapokban sikerült rendszeres konszenzus-konferenciák szervezésével magasabb szintre emelni. Mindezek után úgy gondolom, hogy az orvosi szakma és betegeink ellátása sokat fog nyerni ennek a könyvnek a megjelentetésével. Jermendy György professzor úr a hazai diabetológia, hpyertonológia és lipidológia kiváló szakembereit tudta mozgósítani a munka megírására és minél gyorsabb kiadására. A kórházakban és szakrendelésekben dolgozó kollegák és a háziorvosok mellett bizonyára hasznosan fogják forgatni ezt a könyvet orvostanhallgatóink és rezidenseink is. Célunk közös: a legkorszerűbb kezelési elvek elterjedése a magasvérnyomás-betegségben és hypertoniában szenvedő betegek körében. Tisztában vagyunk azzal, hogy ehhez betegeink jobb együttműködésére is szükség van, és nem felejtkezhetünk el az elsődleges megelőzésről sem. A magyar lakosság évszázadok óta begyökerezett életmódját, táplálkozási szokásait nem lesz könnyű megváltoztatni, és az orvosok a társadalom szélesebb támogatása nélkül erre nem is lesznek képesek. Ez a könyv bizonyára hozzá fog járulni ezen céljaink eléréséhez is.