Karditiszek és billentyűhibák [antikvár]

E füzet címében szereplő karditisz szó az első pillantásra szokatlannak tűnhet fel az idősebb kartársak szemében. A régebbi tankönyvek, sőt az újabbak közül is a nagyon konzervatívok majdnem kizárólag a szív rétegei endocardium, paricardium, myocardium szerint, anatomiai, ill. kórbonctani felosztásban tárgyalják a szív gyulladásos betegségeit. Ez még abból az időből származik, amikor a kórbonctan és a cellulárpatológia virágzott, és irányítóan befolyásolta a belgyógyászatot, melynek vizsgáló módszerei csak a tapogatódzás kezdetén állottak, a finom részletekbe hatoló funkcionális diagnosztika pedig még ismeretlen volt. Az elmúlt évtizedekben a helyzet megváltozott. Etiologiai és funkcionálpatológiai (kórélettani) ismereteink olyan óriási mértékben fejlődtek, hogy mögöttük a kórbonctan elmaradt és a sejteket-szöveteket az összefüggéseikből kiragadva tanulmányozó cellularpatológiai eredeti klasszikus fogalmazásban a továbbfejlődés szempontjából terméketlenné vált. Közben a klinikai ismereteink is olyan nagy haladást tettek, hogy ma már nyilvánvalóan helytelen, ha a gyógyító orvos továbbra is egyes kiragadott szervek kórbonctani elváltozásai szerint gondolkodik. Aki továbbra is az egyes sejtek, szövetelemek betegségeit nézi, hasonlattal élve: a fától nem látja az erdőt.