Klinikai kardiológia [antikvár]

A kardiológia napjainkban az orvostudomány egyik legdinamikusabban fejlődő területe. Magyar nyelvű klinikai kardiológiai kézikönyvet 1983-ban Antalóczy Zoltán professzor irt utoljára „Kardiológia" címen. A képalkotó eljárások, a nukleáris medicina, az invazív diagnosztikai és terápiás beavatkozások egyre tágabb interdiszciplinális ismereteket igényelnek a szívbetegeket kezelő orvostól. Ezért ezt a könyvet minden olyan kollegának ajánljuk, aki szívbetegeket kezel, szívbetegségek iránt érdeklődik. Nem utolsósorban szól a könyv a leendő magyar belgyógyászoknak és kardiológusoknak, a medikusoknak. A szerkesztő nem kívánta a formai egységesítésen túlmenően a fejezeteket tartalmilag is egységesíteni. így az olvasó a „miért megy a beteg az orvoshoz"-tól a szívsebészetig a klinikai kardiológia egész spektrumát láthatja úgy, ahogy az egyes fejezetek elismert hazai szakértői néha más-más megvilágításban, eltérő véleménnyel tárgyalják ugyanazt a szakmai kérdést. A huszonhét fejezet között két „oda nem illőnek" tűnő fejezet van: a XXV. és a XXVII. Ez a két fejezet sem önálló vizsgálati eljárást, sem egységes kórképet nem tartalmaz. Az antikoaguláns és fibrinolitikus kezelés kardiológiában betöltött egyre fontosabb szerepe alapos áttekintést tesz szükségessé egy, ami hozzásegít a terápia egységesebb alkalmazásához, jobb megértéséhez. A multicentrikus klinikai vizsgálatok ismerete ma már elengedhetetlen a korszerű gyógyításban, ezért az egyes fejezetek hivatkozásait is figyelembe véve történt a vizsgálatokat összefogó fejezet megírása. Itt szeretnék köszönetet mondani dr. Alföldi Sándor főorvos úrnak, aki értékes meglátásaival segítette szerkesztői munkámat, dr. Horváth Lajos kollegámnak a színvonalas illusztráció elkészítésében nyújtott segítségéért. Végezetül köszönetemet fejezem ki Naszlady Attila professzor úrnak a könyv magasszintű, lelkiismeretes lektorálásáért.