Laparoscopia az urológiában [antikvár]

Előszó A, iz utóbbi három évtizedben a konvencionális nnűtéti technikát az urológiában is olyan új innovatív eljárások váltották fel, melyek kevésbé invazívak és a betegek számára is előnyösek. Ezek közé tartoznak a laparoscopos műtétek is. Visszatekintve az elmúlt negyven évre, mondhatom, hogy szinte egyetlen új gyógyító tevékenység bevezetése sem volt zökkenőmentes. Az új műtéti eljárások bevezetése a szakembereket általában mindig két nagy csoportra osztja. Az idősebbek egy részére inkább a konzervativizmus a jellemző, mely megnyilvánulhat egyrészt az új technikai eljárásokkal szemben érzett ellenállásban, másrészt pedig a megszokott és bevált technikai fogásokhoz való ragaszkodásban. A fiatalabbak, középkorúak, a gyógykezelési eredményeket javítani akarók alkotják a másik csoportot. Az új informatikai lehetőségek, a videofelvételek szinte csábítóan hatnak a változtatni akaró fiatalabb szemlélőkre. így néha egyazon munkahelyen belül a lelkesedés szemben találja magát a kétkedéssel és ezáltal egyszerre érvényesül a tenni akaró és a fékező hatás, mely végül is kisebb-nagyobb vita után megfelelő helyre teszi az új eljárásokat. Az ilyen viták sem fölöslegesek, ezek többségéből sokat lehet tanulni, akkor, ha valaki akar is tanulni. Az új műtéti eljárások között az urológiai laparoscopia mindössze ötéves múlttal rendelkezik. Jól emlékszem, amikor 1991-ben először láttam laparoscopiás műtéti videofelvételeket, magam is kétkedéssel fogadtam a laparoscopos beavatkozások rutin urológiai műtétek közé történő bekerülésének lehetőségét. Számos esetben az indikációt vakmerőnek, a betegre nézve veszélyesnek tartottam, de már akkor úgy éreztem, hogy a nagy vihart kavart, 8-10 órás műtéti eljárás a tapasztalatok értékelésének segítségével és az esetleges jobb technikai lehetőségek birtokában, minimális invazivitása miatt előbb-utóbb megtalálja majd a helyét. Folyamatosan figyeltem, hogy hogyan ítélik meg a laparoscopia értékét. Két-három év elteltével a sok szövődmény lehetőségét magában rejtő, gyakran lélegzetelállító, bravúros technikai fogásokat, megoldásokat és a sok intuíciót kívánó laparoscopia megtalálta a helyét az urológiában is. Vártam és egyben kívántam is, hogy mielőbb az urológiai megbetegedések egy részének a kezelésére biztonságosan lehessen alkalmazni a laparoscopiát. Végül is az ez évben látott videofelvételek meggyőztek, hogy a beteg biztonságának a szem előtt tartásával és megfelelő megfontoltsággal, jó technikai feltételek mellett a la-