Lexilux a mozgásszervi betegek gyógyszeres kezeléséhez [antikvár]

A reumás betegségek igen elterjedek. Szinte alig van felnőtt ember, akinek életében pl. dereka ne fájt volna. Az arthrosis, a lágyrészreumatizmus a népesség 20-30%-ának okoz legalábbis időnként panaszokat; de az állandó orvosi kezelésre, ellenőrzésre szorulók száma is jelentős. A gyulladásos reumás betegségek és az ú.n. kötőszöveti betegségek előfordulása sokkal ritkább az átlag népességben: 2%-nál semmiképp sem több. Ezek a betegségek azonban igen súlyos mozgásszervi és belsőszervi károsodást okozhatnak, s a kötőszöveti betegségek az életet is veszélyeztetik. E betegek elsősorban szakorvosi ellátásra szorulnak, de az alapellátás orvosának fontos szerep jut a korai diagnózis megállapításában, s később e betegek gondozásában. A reumás betegek döntő többségét kitevő degeneratív ízületi vagy gerincbetegségben, lágyrészreumatizmusban (tendinitis, bursitis, epicondylitis, periarthritis) szenvedők legnagyobb részét az általános orvosnak kell kezelnie, gondoznia: szakorvosi kezelésre csak betegségük egyes fázisaiban lehet szükség. Reumatológiai képzés egyetemeinken azonban nincs, ezért nem csoda, hogy általános orvosaink reumatológiai tudása és gyakorlata hézagos. Ez a reumás betegségek gyógyszeres kezelésében is megnyilvánul; tapasztalataink szerint sokszor inadekvát módon alkalmaznak antireumás gyógyszereket. Ezért olyan információs rendszert dolgoztunk ki, mely rövid leírást ad egyes reumás betegségekről, a gyógyszerrendelést befolyásoló legfontosabb fiziológiás állapotokról és kísérőbetegségekről, valamint az egyes antireumás gyógyszerekről. (Utóbbiakról nem tartalmazza ugyan mindazt, amit az "Útmutató a gyógyszerkészítmények rendeléséről" c. kiadvány, viszont klinikai tapasztalattal kiegészíti azt.)