Nőgyógyászat [antikvár]

1916-ban, tehát több mint 20 éve jelent meg Tauffer és Tóth tanárok szerkesztésében az utolsó magyar nőgyógyászati tankönyv. Jobb gazdasági helyzetben levő országokban minden 2-3 évben kiadnak egy-egy új nőgyógyászati tankönyvet. Ez érthető, sőt szükséges is, mert az utolsó évtizedben kifejtett intensiv tudományos munkálkodás újabb és újabb megismeréseket hozott felszínre és sokszor fontos kérdésekben is változást eredményezett. A különböző német iskoláknak az utóbbi években megjelent pazar kiállítású és sok tekintetben elsőrendű tankönyvei azonban a mai fiatal orvosnemzedék számára, főképen drágaságuk miatt, alig hozzáférhetők. Készséggel vállalkoztam ezért öt évvel ezelőtt az Orvosi Könyvkiadó Társulat igen tisztelt elnökének, Nékám Lajos professornak, erélyes és megismételt buzdítására, hogy nőgyógyászati tankönyvet írjak. Meggyőződésem, hogy az orvostudományt, különösen klinikai tárgyat, kivonatokból nem lehet megtanulni, ezért véleményem szerint csak az a tankönyv felelhet meg a célnak, mely minden fontos kérdésben az általunk követett eljárásokon kívül a mai tudományos álláspontot is megvilágítja. A történelmi jelentőségű adatok ismertetését már kevésbbé fontosnak tartom. A jó tankönyv célja, hogy ne csak a szigorlatra, hanem az életre is előkészítsen, szóval olyan legyen, melyet nemcsak az orvostanhallgatók, hanem az orvosok és a szakorvosok is haszonnal forgathatnak.