Női vizelettartási zavarok [antikvár]

A női incontinentia urinae joggal nevezhető népbetegségnek, ha figyelembe visszük az érintettek zsámát. Bár nemzetközileg az utóbbi tíz évben felkapott téának számít, nálunk még nem vált általánossá az a személetváltozás, amit a külföldi közlemények és könyvek sokasága tükröz. Évről évre fokozódó érdeklődés kíséri az international Continence Society (ICS) és az International Urogynecological Association (IUGA) kongresszusait, és az itteni kurrens téák között a női vizeletvesztés kórismézése és kezelése az első helyen áll.Az alsó húgyutak funkcionális ivzsgálatára szolgáló urodinamikai vizsgálatok megjelenésének és elterjedésének eredményeként ezek a módszerek mind több nőgyógyász és urológus diagnosztikai repertoárjának részeivé váltak. A vizeletvesztés egyes - és gyakran öszetett, kevert módon jelentkező - formái segítségükkel pntosíthatók és így megfeleleő keezés megválasztásában segítséget nyújtanak.Jelent összeállítás a hagyománysnak számító diagnosztika - konzervatív és műtéti kzelés zserkezetet követi. A diagnosztikai részt annak laapjn állítottam össze, hogy az idevonatkozó ismereteket "Az alsó húgyutak funkcionális vizsgálata" című monográfiám (Akadémiai Kiadó, 1990) részletesen is tartalmazza. Így ehelyütt csak rövid ismertetésre és az egyes vizsgálatok indikációjának megfogalmazására törekedtem.