Tüdőgyógyászat [antikvár]

TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS A gümőkór legrégibb tanuja hét és félmillió éves: egy kro-dilus szuvas csigolyája a betegség .kétségtelen nyomaival. Általában mindig az emberhez kötötték a gümőkórt s csak nem is olyan régen sikerült ismét kimutatni, hogy a lelet nem is olyan egyedülálló, ma is eló'fordul a tuberkulózis állatoknál szabadon a természetben, amint azt az OVS törzs, egy mezei po-cokfajtánál kimutatható változata a savállónak bizonyltja. Egyesek a történelem előtti ember csontvázán is felfedezni vélték, azonban a lelet vitatható. A társadalomnak és a kultúrának kellett kialakulnia, hogy az emberi tuberkulózisra vonatkozólag adatokat nyerhessünk. ASSURBANIPAL könyvtárában maradt az időszámítás előtt VII. évszázadból egy könyörgés a betegség ellen. Az asszir kultu-ra azonban a szumir és akkad folytatása, s igy a könyörgés valószínűleg még régebbi eredetű. Az egyiptomi múmiák csontvázán is felfedezték megint a csigolyaszu volt a legidőtál-lóbb. Általában azonban nehéz tiszta képet nyerni a tüdővész történetéről. Az akkori ismeretekkel nehéz volt a betegséget elkülöníteni. Az indus könyvek megemlékeznek a szörnyű betegségről. Érdekes HERODOTOS feljegyzése, egy perzsa lovas főtisztről, aki leesett lováról, vért köpött és később betegsége átment ftizisbe. Az első igazán helyes megállapítások ¦HIPPOKRATES idejéből származnak, ő volt az első, aki a titokban tartott ismereteket közkinccsé tette. Kós szigetén született 466-ban, rendkívül szociális érzékű ember volt,állandóan tanult és megfigyelt s még ma is példaképe.a magas etikáju orvosnak. A hippokratészi irások az ő tanításai alapján Íródtak, de ebben tanítványai munkája is benne van. Tiszta fejjel a korai reggeli órákban vizsgált,kopogtatott és • hallgatott, köpetet vizsgált. Hallotta a pleurális dörzsölést, a szörcsölést, hippokratészi loccsanást. Tisztában volt a betegség természetével, tudta, hogy a 18 és 25 év között szedi legjobban áldozatait, hogy a nőkre veszélyesebb, mint a férfiakra. Ismerte a mellhártyalob után föllé^.ő tüdőfolyamat végzetességét, az empiéma külső és belső perforációját. Megkülönböztette az alkatot. Szabályozta a beteg életét, diétát rendelt, tiszta lev.egőt és bő táplálkozást. Távol kell tartani a betegtől a fáradtságot és izgalmat. Még tovább megy: a megelőzést tartja fontosnak és részletesen ir arról. Vita folyt arról, hogy ismerte-e a betegség ragályos termé-^ szetét. Sokan kétségbevonják, de több jel szól amellett,hogy tisztában volt vele. Abban az időben ISOKRATES retor irja egy örökségi ügyben, hogy védence feltétlen megérdemli, mert nem menekült el és kitartott beteg barátja mellett, hűségesen ápolva és kitéve magát a fertőzésnek. Az első tbc. járvány leirása is a hippokratészi iratokban s'zerepel: Thasos szigetén ütött ki nagyon heveny formában s a védekezés akkori . módja szerint - mindenki elmenekült.