Urogenitális onkológia [antikvár]

Az elkövetkező években a daganatos betegek száma és így arányuk a társadalomban jelentősen növekedni fog, köszönhetően a meghosszabbodott életkornak, a rendszeresebb és hatékonyabb szűréseknek, illetve a javuló diagnosztikának és terápiának. A ma onkológusának, ha lépést szeretne tartani a világban napról-napra változó szakmai követelményekkel, az új eljárások előnyeivel és hátrányaival, akkor tisztában kell lennie az egyénre szabott gyógyítás lehetőségeivel. Ez jellemzi az urogenitális daganatok területét is, ahol az elmúlt évtizedben robbanásszerű diagnosztikus és terápiás fejlődést tapasztalhattunk. Részben ez a tény, részben a két éve készült „Gasztroenterológiai onkológia" sikere bátorította a szerkesztőket arra, hogy az urogenitális daganatok témában folytassák a sorozatot. Az urogenitális rendszer ugyan szerkezetileg összefüggő szervekből épül fel, de a belőlük kiinduló daganatok problémái és azok megoldási útjai különbözőek. Abban azonban közösek, hogy a diagnosztikus és a terápiás szakemberek igen szoros együttműködését igénylik. Ezért az egyes szervek daganatait tárgyaló fejezetek az előző kiadványhoz hasonló logikával tárgyalják az elmélet és a gyakorlat problémáit, a leülepedett eredményektől és állásfoglalásoktól a még nyitott, nem egyszer vitatott eljárásokig. A tematikus részeket néhány általános megközelítést bemutató, illetve speciális kérdéseket tárgyaló fejezet foglalja keretbe. Az „Urogenitális onkológia" kiváló hazai szakemberek közreműködésével született, összefoglalóiknál érezhető a hosszú évek tapasztalata, sokszor az olyan egyéni megfogalmazások, melyek dacolnak a hivatalos véleményekkel is, azonban ahogy eddig is, most sem volt célunk "homogenizálni" az álláspontokat. Az esetek nagy részében természetesen a sok ezer beteg nyomon követésén alapuló szakmai megállapodásokat olvashatjuk.