BNO kódok a gasztroenterológiában és az általános orvosi gyakorlatban [antikvár]

A jelenlegi szabályozás szerint a társadalombiztosítási támogatással rendelt gyógyszerek vényeire, valamint az ambuláns lapokra, illetve a zárójelentésekre a BNO kódok feltüntetése kötelező. A BNO-10 kódokat az Egészségügyi Világszervezet (WHO) állította össze 1995-ben (3-4 karakterű BNO-k). A Világszervezet tagországai számára megengedhető az ötödik karakter használata, kiegészítések, illetve pontosítások céljából; ezeket az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, illetve a Gyógyinfok teszi közzé. Ennek utolsó módosítása 2006. júliusban látott napvilágot. A BNO kódok célja eredetileg az országok halálozási statisztikájának nyilvántartása volt; a későbbiekben kiegészítésre kerültek egyéb, ártatlan kórképek kódjaival, bizonytalan tüneti kódokkal, baleseti, illetve mérgezési kódokkal. Az Egyesült Államokban a BNO 9-es revíziójának klinikai módosításait alkalmazzák (ICD-10-CM), míg Európában, illetve a világ többi országában a 10-es revíziót használják. A BNO kódokban szereplő diagnózisok a klinikum számára számos helyen pontatlanok, illetve az osztályozás szempontjából a rendszer számos vonatkozásban nem felel meg a mai tudományos szemléletnek (pl. a lymphomák, diabetes és psychiatriai kórképek osztályozása). A patológusok szintén külön kódrendszert alkalmaznak (SNOMED kódok). A beavatkozások kódrendszere is élesen elkülönül (5 jegyű OENO kódok). A fenti problémák mellett a BNO kódrendszer elvitathatatlan előnye, hogy létezik. A BNO könyv gasztroenterológiai fejezetét (K) kiegészítettük az egyéb főcsoportok azon kórképeivel, melyeknek gasztroenterológiai vonatkozásai egyértelműek. A könyv első két fejezete ezen kórképek BNO kódjait tartalmazza tematikus, illetve alfabetikus bontásban, szinonimákkal kiegészítve.