Ebola [antikvár]

„Halálos ​vírus”, „szinte biztos a vég”, „a világon hónapok alatt végigsöprő járvány, ami után kő kövön nem marad” – ezek a szalagcímek szerepelnek az ebolával kapcsolatban a fejlett országok hírforrásaiban. A félelem és rettegés népszerű téma a sajtóban, s milliók gondolkodtak el azon, mihez is kezdenének, ha náluk is kitörne az ebolajárvány. Magyarországon is félelmet keltettek a hírek, tudósítások. Pedig akármennyire félelmetes tüneteket okoz is a vírus, messze nem a legpusztítóbb betegség – még az európai szemmel gyakorlatilag katasztrofálisnak tekinthető egészségügyi ellátással rendelkező nyugat-afrikai országokban sem. Az igazság az, hogy a halálokok listáján az ebola meglehetősen hátul kullog. A Lassa-lázról valószínűleg senki nem hallott, pedig ebben évente ötezren halnak meg – ami megfelel a legutóbbi, soha nem látott nagyságú ebolajárvány halálos áldozatai közel felének. Ugyanígy ismeretlen számunkra légiónyi egyéb, nagyságrendekkel több emberi életet kioltó kór. Miért irányul mégis kitüntetett figyelem éppen az ebola vírusára? Bár az ebola – kétségkívül – magában hordozza egy globális járvány kialakulásának a rizikóját, a kérdésre a válasz inkább ott keresendő, hogy a felfokozott reakciókat nem a valóságos kockázat nagysága, hanem sokkal inkább az egzotikus vidékekkel és az ott élőkkel kapcsolatos ismeretek hiánya okozza. Látható volt, hogy a hisztéria is akkor erősödött fel igazán, amikor az Egyesült Államokban és Spanyolországban is megjelent a fertőzés, és nemcsak kórházba kerültek a betegek, hanem közülük néhányan meg is haltak. A vírus tehát megérkezett a civilizált világba. Pedig, ahogy a későbbi fejezetekben látni fogjuk, az ebola régi ismerős a biztonságosnak tekintett fejlett országokban is. Kutatóhelyeken, gyógyszercégek laboratóriumaiban már számtalanszor megfordult a vírus, a gyógyszercégek is jól ismerik. Eddig mégsem váltott ki ekkora riadalmat. Ha ma Budapesten vagy Londonban eltüsszenti magát valaki a metrón, sokak fejében merül fel a kérdés: mi történne, ha…? A félelemmel kapcsolatban Marian Andersen amerikai operaénekes – ha nem is járványokra kitalált, de frappáns – kijelentése a legkifejezőbb: „a félelem egy olyan betegség, ami felzabálja az ésszerűséget és csak embertelenséget hagy maga után”. A megfontolt elemzés helyébe így a rációt nélkülöző pánik, sőt olykor a szándékos rémhírterjesztés lép. Könyvünk arra vállalkozik, hogy tudományos alapossággal, ám közérthető formában dolgozza fel az ebola-sztorit.