Egymásba tükröződő emberképek [antikvár]

Tudománytörténeti ​sorozatunk második kötete, a Formációk és metamorfózisok című geológiatörténeti tanulmánygyűjteményhez hasonlóan, a 18–19. századi filozófia, irodalom és szaktudományok egymásra hatását kívánja bemutatni. Az itt közzétett írások a különféle kulturális és tudományos területek (mindenekelőtt a medicina és a biológiai antropológia) emberi testről alkotott felfogását vizsgálják, elsődlegesen azon történeti folyamat rekonstruálásának igényével, amelynek során a linneánus tipológiai módszert a morfogenetikus felfogás váltotta fel. E megközelítési mód kialakulásának legfontosabb helyszínei a korabeli Göttingen, Jéna és Weimar voltak, egyik legpregnánsabb példája pedig a jelenségeket egymásba tükröztető goethei metódus. A késői felvilágosodástól a romantika koráig végbement jelentős szemléleti változások hatása e diszciplínák későbbi történetében is megmutatkozik, mint ahogyan az ekkor lezajlott instrumentalizálódási folyamat is hosszú távon működőképes intézményeket eredményezett. A kötet írásai, a jelzett aspektusok nyomon követésén túl, a magyar vonatkozásokat is ismertetik.