A fogpótlás technológiája [antikvár]

ELŐSZÓ AZ ELSÖ KIADÁSHOZ A technológia egj^esítve tárgyalja az anyagokra és feldolgozásukra vonatkozó ismereteket. E mű — címének megfelelően — ismerteti a fogpótlásokhoz és elkészítésükhöz szükséges anyagokat és odontotechnikai feldolgozásuk részletes menetét. A fogpótlás elkészítése sok mozzanatból tevődik össze. Ezek közül a javallat, a tervezés, az előkészítés, a lenyomat, a próbák és a beillesztés fogorvosi-művelet; a laboratóriumi kivitelezés a fogtechnikus feladata. Amint a gyógyszerész, az optikus vagy az ortopédműszerész az orvos rendelete szerint készíti el a gyógyszert, a szemüveget vagy a testegyenészeti készüléket, úgy a fogtechnikus' is a fogorvos pontos utasítása alapján dolgozik. A fogorvosnak ahhoz, hogy eredményesen irányítsa a technikai munkamenetet, tökéletesen ismernie kell a fogpótlás technológiáját. A magyar irodalomban kevé.s, az ilyen tárgyú mű, de hasonló a helyzet a nagy nemzetek nyelvén megjelenő szakirodalomban is. Az első magyar odontotechnikai művet Aboniji József írta., 1889-ben Bécsben, 1892-ben Lipcsében német nyelven (Compendiiim der Zahn-technik), ugyanebben az évben Budapesten A műfogászat rövid kéziköníjve címmel jelenik meg munkája. E könyveket csak másfél évtized után, 1908-ban követte Salamon Henrik Úinmlaló a klinikai és laboratóriunn odontotechnikai munkálatokhoz c. műve. Papp Géza Gyula Fogtechniká]a (1928) a fogtechnikusok számára készült, felöleli az akkori ismeretanyagot. Földvári Imre Odontolechnikája (1951) a meginduló, új rendszerű fogorvosképzés rövid tankönyvéül szolgált. Váli Edé Fogtechnikáia (1956) az állami fogtechnikai laboratóriumok munkamódszereit ismerteti. A címükben is kifejezett fogtechnikai, odontotechnikai művek mellett a fogpótlástanok is bőven tartalmaznak utalást a laboratóriumi munkamenetre^ és sok anyagtani adatot sorolnak fel. Ilyen mű Salamon (1923), Kreuier (1931) és Molnár—Schranz—Huszár (1950) fogpótlástana. Weisz Zsigmond Fogászata (1935) is értékes fogtechnikai forrásmunka. Nemcsak az végez úttörő munkát, aki az első utat építi, az első művet írjaj hanem az is, aki a benőtt utat újra járhatóvá teszi. Ilyen értelemben, úgy érezzük, úttörő munkát végeztünk. Ez mentheti és magyarázza, hogy a nehézségeket nem tudtuk rnindenütt legyőzni. Szigorúan vett tárgykörünket itt-ott kényszerültünk túllépni. így a részletes laboratóriumi munka megértéséhez okvetlenül szükségesnek látszott a fogorvosi műveletekre történő utalás. A felsorolt módszerek, tárgyak és anyagok egy részét jelenleg nálunk még nem használják szélesebb körben. A fejlődést és haladást kívántuk szolgálni azzal, hogy rájuk irányítottuk a figyel' met. Az újdonságokkal kapcsolatban többször szükségessé vált egy-egy újabb anyag, művelet vagy fogalom magyar elnevezése. Ez nem könnyű és nem is há-