Fogászat [antikvár]

Az általános orvosképzés tantervében a „Fogászat" ismeretanyaga a múltban és a jelenben is változatos súllyal szerepel. Régebben fakultatívan ajánlott, vizsga nélküli tárgy volt; kötelező, vizsgával lezárt oktatására csak a második világháború után került sor. Jelenleg egy féléven át heti egy elméleti és két gyakorlati óra keretében folyik az oktatás, a félév végén a hallgatók gyakorlati vizsgát tesznek. A fog- és szájbetegségekben szenvedők zömének ellátása az alapellátás keretébe tartozik, és a gyógykezelést szakosítottan képzett fogorvosok végzik. Ezért a szakosított fogorvosképzés bevezetése csökkentette az általános orvosképzésben a fogászat oktatásának súlyát. A szakosított fogorvosképzés bevezetésekor úgy tűnt, hogy a lakosság fogorvosi ellátottsága megnyugtatóan megoldódik, de erőteljesebb fejlődését néhány tényező hátrányosan befolyásolja. Ezek a következők: a) a fogorvosképzés decentralizálása a kívánatosnál lassabban valósul meg; b) az egyetemre való felvétel, majd végzéskor az elhelyezkedés irányítására hatásosabb módszerek kidolgozására lenne szükség; c) a felvételi keretszámok alacsonyak, ezért a végzők száma is kevés.