Fogpótlástan [antikvár]

A Fogpótlástan megjelenése azért vált szükségessé, mert a régebbi könyvek elfogytak, az újabb értékes művek szerzői pedig körülhatárolt protetikai kérdéseket tárgyalnak behatóan, így Kemény a lemezes fogpótlást, Földvári-Huszár pedig a technológiát. Kemény magas színvonalú műve elsősorban a továbbképzés céljait szolgálja, a fogpótlás technológiája pedig az anyagtani ismeretek dús tárháza és sok klinikai útmutatása mellett sem ölelhette fel teljesen a témakör biológiai és applikálási kérdéseit. E könyv bizonyos alapismereteket már tudottnak vesz, amit a hallgatók odontotechnikai tanulmányaik során elsajátítottak. Célja főleg a bonctani adottságok és a biomechanikai lehetőségek összefüggésének hangsúlyozása. Ezen épül fel a laboratóriumi és a szájban végzett munka helyes koordinálása, a korszerű korona-, híd- vagy lemezes fogpótlás és válik a szájüreg a rágószerv nélkülözhetetlen alkatrészévé. Az élő és az élettelen anyag kapcsolatának létrehozása - amit Varga biológiás prothesisnek nevezett - a medicinalis ismeretek helyes értékelése és felhasználása a protetikában oly módon, hogy a fogpótlás nemcsak alakjában, hanem működésében is helyettesítse az elveszett természetes fogakat, a higiéné és a prophylaxis elveinek megvalósítása, a túlterhelés megelőzése azok az alapelvek, amelyeket könyvemben igyekeztem összefoglalni. A fogpótlással szemben támasztott követelményeknek legjobban a korona- és hídmunkák felelnek meg, mert a rágónyomás átvitele kedvező, és a híd csak azt a helyet foglalja el, mint amit azelőtt a természetes fogak. így tehát a nagyfontosságú részleges és teljes lemezes prothesisek mellett igyekeztem tüzetesen leírni a hídmunkák készítésének elveit is. Az alapvető fogpótlási műveleteken és egyszerű eljárásokon kívül röviden tárgyaltam néhány legújabb és tökéletességre törekvő módszert is, mert ha ezek még nem is válhatnak azonnal közkinccsé, kormányzatunk célkitűzése: a magas színvonalú betegellátás és az életszínvonal további emelkedése bizonyára meghozza ezek keresztülvitelének lehetőségét is. Köszönetet mondok Balogh professzornak, aki mindenkor elősegítette és szorgalmazta a könyv megjelenését, továbbá Kemény Imre és Varga István lektoroknak, akik nagy tapasztalatukkal és tárgyilagos tanácsaikkal járultak hozzá a feldolgozott témakör kérdéseinek helyes összefoglalásához. Hálás köszönettel tartozom Vályi Edit tanársegédnőnek a szöveg rendezésében kifejtett lelkes és rendkívül értékes munkásságáért, Babusek Lászlónak és Olasz Józsefnek pedig a művészi fényképek és rajzok elkészítéséért. Budapest, 1960. március. Molnár László dr.