Műanyagok fogászati alkalmazása [antikvár]

A nagymolekulájú polimerizátumokat a fogászatban alig két évtizede használjuk. Alkalmazásuk ma már a fogászat majdnem minden ágára kiterjed. A műanyag nemcsak a kaucsukot szorította ki a protetikából és az ortodonciából, de jórészt a porcelánt is a kozmetikus koronahíd munkákból és a műfog gyártásból. A szájsebészetben és a helyreállító protetikában jól bevált mint sín, obturátor, állcsont- és arcpótlás. Az utóbbi években a fejlődés több irányú volt. Egyrészt tudományos kutató vizsgálatok alapján megismertük az anyag pontos fizikai és vegyi tulajdonságait. Az irodalomban a műanyag vizsgálatokkal kapcsolatosan új fogalmakkal találkozunk (a polimerizáció foka, abszolút és relatív zsugorodás, maradék-monomer stb.). Ezek ismerete pedig szükséges az anyag tulajdonságainak megítéléséhez. A fejlődés ezenkívül az anyag minőségének javulásában, továbbá újabb akrilát anyagok (gyorsan kötő, puhán maradó akrilát) feltalálásában mutatkozott meg. Fejlődött az anyag feldolgozása is: a rugós kengyel alkalmazása, valamint az alacsonyabb hőfokon, hosszabb ideig történő polimerizáció tökéletesebb készterméket eredményez. Végül a gyorsan kötő akrilátok alkalmazása újabb módszerek kialakulására vezetett, amelyekkel egyszerűbben, gyorsabban és pontosabban készíthető el a pótlás és a javítás. A jó eredmény elérésének záloga az anyag tulajdonságainak pontos ismerete. Erre szüksége van mind a protézist készítő fogorvosnak, mind a laboratóriumi munkát végző fogtechnikusnak. Az anyagot, tulajdonságainak ismeretében, a megalapozott javallat alapján alkalmazzuk az odontotechnikában, és így elkerülhetjük a balsikereket.