Protetikai propedeutika [antikvár]

ELŐSZÓ A fogazat veszteségét "letalitás" és "mortalitás" fogalmakkal fejezzük ki. A fogszuvasodás következtében létrejött veszteség a letalitás. Mortalitás alatt pedig azt értjük, hogy a különböző életkorokban, populációs csoportokban mennyi az összes fogveszteség, A mortalitás fogalomban tehát benne van a szuvasodás, a parodontosis, a trauma és egyéb okok miatt eltávolított, valamint az eltávolításra itélt fogak száma. Számszerűen a mortalitást kétféle módon fejezhetjük ki. /I/ Megállapíthatjuk egy populációs csoportban a vizsgált, vagy az "ideális" fogszámhoz viszonyitott veszteséget. /Az ideális fogszám azt fejezi ki, hogy egy adott életkorban mennyi tej- vagy maradó fog kellene legyen a szájban» Például 2-6 év között az ideális tejfogszám 20; 14-18 éves korban pedig az ideális maradó fogszám 28, 18 éves kor felett pedig 32./ /2/ A mortalitás másik kifejezési módja az, amikor a vizsgált csoportban megállapítjuk az összes veszteséget és azt egy vagy száz személyre vonatkoztatjuk. Az elvesztett fogakat pótolnunk kell és e munkát végzők számára érdektelen, hogy a veszteség miért jött létre. A területi fogászati betegellátásban dolgozókat tehát a fogak mortalitási értéke érdekli. Erre teljesen megbizható adatokkal nem rendelkezünk, mert az eltávolításra érett fogakat a szűrővizsgálatok végzésekor nem szokták feljegyezni. Mégis eléggé a valósághoz közel álló képet nyújtanak a következő adatok: 26-30 éves korban a 100 személyre eső carieses, tömött és koronázott fogak /DF/ száma kb. 554, a hiányzóké /M/ pedig 488. 31-35 éves korban a DE 539, mig az M 588. Ettől a kortól kezdve folyamatosan csökken a DP és nő az M. 56-60 éves korban a DP 376 és az M 1557. - 7 -