Szájsebészet [antikvár]

Napjainkban nehéz feladat jó tankönyvet írni, mert a gyógyszerkutatás, a műszeripar, a technikai fejlődés úgyszólván naponta új terápiás lehetőségeket kínál. Közülük kell gondos kritikával kiválogatni azokat a gyógymódokat, amelyek megbízható, tartós eredményt ígérnek, és ezért ismeretük a következő évtizedek orvosnemzedéke számára nélkülözhetetlen. Szájsebészettel foglalkozó tankönyv kiadása hazánkban lassan halaszthatatlanná vált. Hasonló témájú tankönyv utoljára 1962-ben jelent meg. Az új könyv kiadását az teszi szükségessé, hogy a szakterület fejlődése miatt a régi sok vonatkozásban korszerűtlen. Az intubációs altatás elterjedésével pl. a szájsebészet terápiás lehetőségei jelentős mértékben kiszélesedtek. Másfél évtizeddel ezelőtt - az aspiráció veszélye miatt - a szájsebészeti beavatkozásoknak csak 10-15 %-a történt narkózisban. Ma már az altatásban végzett szájsebészeti műtétek számra a korszerű fekvőosztályokon 70-75 % körül mozog. A szájsebészet a mindennapi gyakorlatban két részre oszlik. Az egyik terület a dento-alveolaris sebészet vagy ambuláns szájsebészet, amely részben a gyakorló fogorvos rutinmunkájához, részben pedig a szájsebészeti szakrendeléseken dolgozó fogorvosok, illetve szájsebészek munkakörébe tartozik. A szakterület másik része az arc-állcsont sebészet vagy nemzetközileg eléggé elterjedt néven a maxillo-facialis sebészet. A szájsebészetnek ez a része a maxillo-facialis traumatológiával, az orofacialis daganatsebészettel, az arc-állcsonti fejlődési rendellenességek stb. ellátásával foglalkozik. Ezeknek a kórképeknek a kezelése már klinikai vagy kórházi szájsebészeti fekvőosztályokon történik.