Tudományos továbbképző konferencia [antikvár]

1. Dr. Kocsis S. Gábor, Babarczy Kinga és Békési Anna (SZOTE Fogászati és Szájsebészeti Klinika) Fogak alaki rendellenességeinek vizsgálata Közleményünkben a zománcképződmények és a gyökéri invaginálódás egyik formájának jellemzőit vizsgáljuk. A zománcképződmények a parodontális elváltozások progressziójáért felelősek, míg a gyökéri invaginálódás az endodontális ellátásban kap gyakorlati szerepet. Zománcképződmények A moláris fogak nyaki és gyökéri felszínén megjelenő zománcképződmények az irodalomban mint zománcnyelv és zománcgyöngy ismertek. Kialakulásukra vonatkozóan különböző elméletek vannak: 1) A Hertwig-féle hámhüvely sejtjei ameloblastokká alakulnak, és körülirtán zománcot képeznek. 2) Szájfeletti fogképződésről van szó. 3) A zománc daganatos elváltozásai közé tartoznak (a zománcgyöngy). Morfológiailag megkülönböztetve a zománcképződmények Kocsis és Marcsik (19S1) szerint a következők: a zománcnyelv, a zománcgyöngy, a zománccsepp és a zománccsík (A/A-D ábra). 1. ábra: A zománcképződmények formái l/A 1/B Í/C l/D A zománcnyelvet (l/A ábra) először Lindercr írta le 1842-ben. A képződmény összefügg a koronát borító zománccal, azaz annak kinyúlása a gyökéroszlás felé Különböző nagyságú lehet, akár be is terjedhet a gyökerek közé. Tehát a gyökéroszlás vonalában húzódik, elsősorban a buccalis oldalon. Leggyakoribb a második molarisokon.