Fül-, orr-, torok- és gégegyógyászat [antikvár]

Boldogult Édesatyámtól, Dr. Wein Manótól, aki a budapesti tudományegyetem a "Mindennapi Sebészet" magántanára volt, sokat hallottam, hogy az orvosnövendéket a klinikai tárgyakból főleg az érdekli, aminek a gyakorlatban hasznát veheti. Ebből az alapgondolatból született meg ez a tankönyv, amelynek megírásával hiányt is akartam pótolni, mert az orvostanhallgatók és a gyakorló orvosok igényeit szolgáló fül-, orr-, torok- és gégegyógyászat magyar nyelven eddig nem jelent meg. A cél tehát, amely a szemem előtt lebegett, az volt, hogy míg egyfelől minden, másfelől csak az legyen benne, ami a gyakorló orvosnak kell. A feladat nem volt könnyű. Lehetőleg mindent felvenni, ami a két, most már az egyetemeink tanszékein együtt tanított és klinikáin együtt művelt szakmából az általános gyakorlatot folytató orvost érdekli, igen nagy anyag felölelését jelentette. Már pedig a két szakma tanításának és művelésének annyira egybe kell forrnia, hogy az orvosképzésben és a gyakorlatban, sőt a szakorvoslásban se maradjon nyoma annak, hogy volt idő, amikor a fülészet és az orr-gégészet két különálló szakma gyanánt művelték és külön tanították.