A beteg gyermek 1-2. [antikvár]

A Lukács professzor és Nádrai tanár szerkesztésében 1962-ben megjelent A csecsemő és gyermek betegségei című kitűnő tankönyv ma már nem kapható. Amikor a szakoktatás vezetői az új kiadásról döntöttek, figyelembe kellett venniök, hogy a mü már nemcsak a csecsemőgondozónő- és gyermekápolónő-jelöltek tankönyve lesz, hanem a védőnőké is. Meg kellett tehát változtatni a mü kereteit: új könyvet kellett írni. Ami azonban változtatást kívánt, azt igyekeztünk ebbe a könyvbe is átvenni. Lukács és Nádrai tanárok több fejezete ilyen. Szerkezetében és tartalmában jórészt változatlan az ápolási rész is. A mü annyiban bővült, hogy az orvostudomány haladását tükröző ismeretanyagon kívül helyet kaptak benne a védőnői munkára való utalások, s ahol arra szükség volt, a speciális ápolási tudnivalók is. E kiegészítések azonban nem növelhették a könyv terjedelmét, ezért ki kellett hagynunk mindazt, amit az olvasó a szakiskolák más tankönyveiben megtalál. Munkánkban sok helyen hivatkozunk is e müvekre, éspedig leginkább: Lukács —Nádrai: ,,Csecsemőgondozónők és gyermekápolóttök tankönyve. Anatómiai és élettani alapismeretek — Megelőzés" című müvére (a szövegben rövidítve: Anatómia —Élettan) . Dobszay —Sárkány —Langfelder: „Gyermekkori dietetika" című müvére (rövidít ve: Dietetika) . Ezenkívül a jelöltnek sokat kell forgatnia Balló —Frank: „Gyógyszertan. Gyermekápolónők részére" című munkáját, mert a gyógykezelés megbeszélése során sokféle gyógyszer nevét emiitjük, közelebbi sajátságaiknak megjelölése nélkül. A kór tani alapismeretek című fejezetből kihagytuk az „Elő kórokok" ismertetését, mert az idevágó tudnivalókat Nyerges: „Mikrobiológia és immunitástan" című munkája közli. A mű szerkezetében az a legfontosabb változás, hogy az anyagot két, kisebb méretű, tehát könnyebben kezelhető kötetben adjuk. A megosztás azonban tartalmilag is megokolt. Az első kötet a csecsemők és gyermekek betegségeit ismerteti. Éspedig nemcsak a belgyógyászati jellegű, hanem a határszakmák területére eső kórképeket is. A tárgyalás terjedelmét elsősorban a kórkép gyakorlati fontossága, és a vele kapcsolatos ápolási feladatok mértéke szabja meg. tJgy véltük azonban, hogy meg kell emlékeznünk azokról a tudnivalókról is (pl. az örökléstani alap- 15