Bővebb ismertető
Munkánk mottójául két, látszólag egymástól igen távoleső idézetet választottunk. Az első a 18. század elején tevékenykedő híres holland orvostól származik, s - egy kis mesterkélt fantáziával - magyarra átültetve, meghatározza az intenziv ellátással foglalkozók legfontosabb feladatain túlmenően az elvárható szakmai és etikai hozzáállást is: gondoskodni kell arról, hogy a beteg feje hűvős maradjon (lázcsillapítás), lábai melegek (shocktalanítás), belei átjárhatóak legyenek; ugyanakkor hideg fejjel (józan ésszel), meleg (fürge) lábakkal és nyílt érzelmekkel (empathia) kell cselekednünk.
Köztudomású, hogy az intenziv terápia a progressziv betegellátás legmagasabb szintjén, annak utolsó etápjában valósul meg. A 16. században élt magyar poéta a törökök ellen harcoló vitézek küzdelmének költői megjelenítésével - úgy tűnik - egy kicsit az egészségügy "végváraiban" dolgozók áldozatos munkájára is "gondolt". Nem lehet kétséges, hogy az intenziv ellátás, a gyermekgyógyászati heveny katasztrófák gyors felismerése és szakszerű elhárítása jelenti az orvos és segítőtársai számára a legnagyobb próbatételt, de egyben a legnemesebb rendeltetést is.
Az elmúlt 10 év során egészségügyi kormányzatunk hazánkban is különösen nagy súlyt fektet a jogos igényként jelentkező intenziv részlegek felállítására, azok személyi és tárgyi feltételeinek a biztosítására.