Bővebb ismertető
A gyermekorvosnak felszabadulásunk óta megváltozott feladatait a bölcsődei, csecsemőotthoni munka növekedése jellemzi legjobban. Orvosaink ehhez a munkájukhoz kevesebb irányítást, előkészítést, kevesebb segítséget kaptak, amint amennyit jogosan igényelhettek.
Szakcsoportunk 1954 októberi ankétja volt az első alkalom, amely módot adott a bölcsődei kérdések széleskörű szakmai megbeszélésére. Igyekeztem az ankét anyagából egyes addig nem érintett kérdéseket beilleszteni, viszont még nem állhatott rendelkezésemre az Egészségügyi Minisztériumnak a közeljövőben elkészülő Működési Szabályzata.
Az olvasó, éppen emiatt, sok kérdésben hiába keresi a határozott, utasítás jellegű állásfoglalást. Átgondolva lehetőségeimet arra az elhatározásra jutottam, hogy a bölcsődékkel és csecsemőotthonokkal kapcsolatos 9 évi munkám tapasztalatait megírom. Ez mentse az anyag hiányosságait, az egyszer rövidebb, másszor bővebb tárgyalási módszert és a mondanivaló szubjektív színezetét.
Kérem olvasóimat, ne útmutatót, ne tankönyvszerű tárgyalást várjanak, hanem olyan szaktársuk tapasztalatainak átadását, aki járatlanul kezdett ezekkel a kérdésekkel foglalkozni és fokozatosan jutott el mai szemléletéig.