Előadások a gyermekek betegségeiről [antikvár]

Ezen munkám második kiadásának előszavában, mely az első után két esztendőre, 1883. év április havában megjelent, következőket irtam: «Mindenfelől a megelégedésnek és elismerésnek oly számos bizonyítékaiban részesültem, hogy én, még ha a külső siker kevésbé fényes lett volna, semmi indokot sem találtam arra, hogy a munkáimnak alaptervezetétől bármi tekintetben is eltérjek. Számos kisérleti, boncztani és vegyi dolgoknak bevonása által ugyan sikerülhet a klinikai munkálatnak a legmodernebb tudományosságnak megkapó színezetét adni. Én azonban az ujabb kiadásnál is lemondok a leírásnak ezen alakjáról, mely hypothesiseivel és magyarázataival mindig készenlétben áll és, különösen a kezdőre, inkább zavarólag, mint fölvilágosítólag hat. A forrongás szaka, melyben segédtudományaink egy része jelenleg leledzik, sürgősen megköveteli a legszigorúbb rostálást és kritikát, legalább azon czélok érdekében, melyekről itt szóban forognak. Én mindenek előtt azon voltam, hogy az olvasóval szemben a szó legszigorúbb értelmében igaz legyek, hogy a legszigorúbb kritikát gyakoroljam magammal szemben, különösen a mi az orvoslást illeti, mert éppen ezen a téren követik el a legtöbb hibát, és hogy a saját magam által észlelt tömkelegéből biztos alapot lerakjak további tanulmányokra.» Ezen szavaimat ma jó lélekkel megismételhetem. Azon tények, hogy 1889-ben a negyedik, 1890-ben az ötödik és már a jelenlegi év folyamában a hatodik kiadásnak szüksége fölmerült, továbbá, hogy a munka számos nyelvre át lett fordítva és a londoni «New Svdenham Society» az általa kiadott munkák sorozatába fölvette, bizonyítják, hogy az általam követelt irány a helyes.