A gyógyszerészeti tudomány aktuális kérdései 2. [antikvár]

1. BEVEZETÉS A szerotonin-kutatás irodalmát áttekintve azt mondhatjuk, hogy ez a napjainkban is sok rejtélyt és megoldásra váró feladatot magában hordozó anyag többször is jelezte létezését, mire a kutatók érdeklődését felkeltette. Első ,.jelentkezésének" talán az tekinthető, amikor mintegy száz évvel ezelőtt nyilvánvalóvá vált, hogy a véralvadás során egy olyan anyag válik szabaddá és jut a szérumba, mely az erek ösz-szehúzódását képes kiváltani. Az anyag jelenléte különösen a szerv-perfúzios kísérleteket defibrinált vérrel végző kutatóknak okozott gondot, de felfedezésére, szisztematikus vizsgálatára még akkor sem került sor. Ugyanis teljesen empirikus módon felismerték, hogy a vért a tüdőn átbocsátva meg lehet ettől a perfúziós kísérleteket erősen zavaró anyagtól szabadulni. Az 1940-es évek végén a presszor hatású angiotenzinnel kapcsolatos kutatások során is a fő kérdés az volt, hogyan, milyen módszerrel lehet a preparátumot ettől az ismeretlen érösszehúzó ,,szennyeződéstől" elválasztani. Míg végül a Cleveland Klinikán Rapport és mtsainak [81] (kristályos komplex alakjában) sikerült izolálni ezt az érösszehúzó hatású anyagot, amelyet szerotoninnak neveztek el. Hamarosan megállapították, hogy a komplex aktív része az 5-hidroxitriptamin. 1951-ben Hamlin és Fisher [38] a szintézisét is megvalósította. Olaszországban már az 1930-as évektől kezdődően Erspamer és csoportja [26, 27] intenzíven kutatta a gyomor- és béltraktus en-terokromaffin sejtjeinek működését, ezen sejtek jellegzetes anyagának az ,,enteramin"-nak a tulajdonságait. Az 1940-es évekre hatalmas ismeretanyagot halmoztak fel az enteramin előfordulásáról gerinces és gerinctelen állatokban, a gyomor-, és béltraktus, a szív és érrendszer működésében betöltött szerepéről. Óriási tudományos szenzációnak számított, mikor a szintetikusan előállított 5-hidroxitriptamin és az enteramin azonossága 7