A magyar farmakológiai társaság experimentális szekciójának Jancsó Miklós emlékülésén elhangzott előadások [antikvár]

Részlet: Id. Jancsó Miklós /1868-1930/ a kolozsvári egyetem belgyógyászati klinikáján adjunktus és magántanár volt, midőn feleségül vette Halász Fatimát, kitől 1903* április 27-én született Miklós fia; a boldog családi életnek csakhamar vége szakadt, mert mindhárman egyszerre megbetegedtek az akkoriban Kolozsvárott endémiásan dúló hastífuszban és a gyönyörű szép fiatal anya meghalt. Ezt a tragikus csapást az apa sohasem heverte teljesen ki: visszavonultan zárkózottan élt, nem házasodott többé meg; a betegeinek, tudományos munkájának és főleg egyetlen fia nevelésének szentelte életét. Kiváló diagnoszta volt, a klasszikus Purjesz Zsigmond iskola legkiválóbb képviselője és mesterének méltó utódja 1910-ben a kolozsvári, majd szegedi egyetemen. Fiát céltudatosan nevelte a kutató munkára; már kis korában magával vitte a maláriát terjesztő anopheles szúnyogokat kereső kirándulásaira és a fiúcska ügyesen segitett apjának az istállók, pincék és lakások sötét zugaiban meghúzódó szúnyogok megtalálásában. Nagy figyelemmel nézte hogyan keresi ezekben az apja a malária plasmodiumok ivaros szaporodási alakjait. A fiú már 8-10 éves korában mikroszkópot és kis laboratóriumot kapott s csakhamar az anilin festékekre összpontosult figyelme, amik azután egész életén át foglalkoztatták. Már diák korában észre vette, hogy egyes festékek és keverékek felszínekre kiterítve változtatják színüket s így csodálatos színekben játszó színezések csinálhatok. Később, 1930-ban, midőn az un. metakromatikus színezékek kolloidkémiai tulajdonságait, a felszínfeszültség és peptizáció szerepét a színváltozásaikban tanulmányozta, elmondta nekem, hogy a diák korában felfedezett színjátszó festékkeverékeivel mázolták ki az -.egyik angol luxus óceánjáró gyermekjátszó helyiségeit. Ez volt tehát Jancsó Miklós felfedezései hosszú sorának kezdete és első gyakorlati használata.