Gyógyszer-interakciók keletkezése és klinikai jelentősége [antikvár]

BEVEZETES "Gyógyító munkámmal a betegek javát szolgálom, legjobb tudásom és képességeim szerint; soha nem ártó, vagy rossz szándékkal. Soha, senkinek nem adok mérget " Hippokrates esküje. Két és félezer évvel a hippokratesi eskü megfogalmazása után sem fejezhetjük ki szebben, igazabban a gyó-gyitó munkát szabályozó erkölcsöt, szellemet, igyekezetet. Ez a szellem kell, hogy áthasson ma is mindenkit, aki gyógyítással foglalkozik: legyen az kutató, vagy klinikus, orvos, vagy gyógyszerész. Mégis, a gyakorlat azt mutatja, hogy betegeink nem jelentéktelen hányada szenved iatrogen bántalmakban: fer-tó'zéaekben, toxikus, vagy allergiás gyógyszerártalomban. Megszegjük a hippokratesi esküt -hiszen hatásos gyógyszereink között alig van olyan, amelyik ne lenne súlyosan, mérgező, ha nem kellő tudással, gonddal alkalmazzuk. ¦A. gyógyazerek korszakát éljük. Nemcaak az igazán beteg, hanem "az utca embere" ia gyakorló gyógyazersze-dő - méghozzá rendazerint nem is egy, hanem többféle gyógyszert fogyaazt. A klasszikus anamnézis felvételt ki kell egészítenünk gyógyszer-anamneziasel: tisztáznunk kell, betegünk tünetei közül viaszavezethető-e valame- - 5 -